A 2018-as év kivételesen jó eredményt hozott globálisan az acélgyártóknak, kiváltképpen az amerikaiaknak. Jelentős árbevétel- és profitnövekedést mutattak ki a szektorban dolgozó vállalatok, sok szereplő csökkenteni tudta a bruttó adósságát, köszönhetően a Trump-adminisztráció által bevezetett védővámoknak és annak, hogy a vasérc határidős ára egész évben magas szinten járt.
Sőt, a nyersanyag 2019-ben már 30 százalék felett drágult a tavaly év végi állapotához képest, előrevetítve a szektor újabb magas nyereségét. Sok elemző ennek ellenére sem optimista.
Az acélipar teljesítménye nagyban függ a globális konjunktúrától, s ha abban kis megtorpanás, netán tartósabb visszaesés tapasztalható, akkor a megrendelések is csökkennek, ami pedig újra szűkös évet, éveket vetíthet előre.
Az egy évtizede nem látott, rekordméretű profit teret enged az innovációnak, az igen drágán finanszírozott adósságok csökkentésének, ennek ellenére más szektoroktól elmaradó árazással találjuk szembe magunkat az egyes acélipari részvények és kötvények kínálatában.
Például jóval 5 alatti P/E-n forog az AK Steel és a US Steel részvénye, de ugyanezen vállalatok kötvényei 6–9 százalékos éves dollárhozamot kínálnak a kibocsátótól és a hátralévő futamidőtől függően.
Az AK Steel esetében az árbevételhez és a nyereséghez mérten is nagy tarthatja nyomás alatt az árfolyamot, indokolhatja a kifejezetten magas hozamokat. A menedzsment elkezdte az átlagosan 6,98 százalékos kamattal terhelt hitelállomány csökkentését, új stratégia mentén racionalizálja a vállalat működését, ami hosszú távon pozitívan hat a nettó profitjára, ennek ellenére a kis cég árfolyama jóval az egy évvel ezelőtti szint alatt tartózkodik.
