Az elmúlt év végére a nem banki mobilfizetési szolgáltatók forgalma 7,78 százalékkal 7 ezermilliárd dollárra nőtt Kínában, amelyből az Alipay 53,8, a Tencent 38,9 százalékos részesedést hasított ki. A banki technológia így már a háta mögött tudja a Szilícium-völgyet, ahol sok esetben még mindig mágnescsíkos bankkártyákkal fizetnek – vélekedett Knut Holmen norvég stratégiai tanácsadó az UniGlobal által tizenegyedszer megszervezett Banki Innovációs Fórumon, Prágában. A pénzügyi jövő korábban elsősorban a bankkapcsolatokkal nem rendelkezők bevonzásában használt alternatív utakat – az évtized elején Afrikában jóval több mobilon bankoló ügyfél volt, mint Európában –, de mára a technológiai fölény is áthelyeződött. Ázsiában az ügyfelek számára zajló fejlesztések 63 százaléka alternatív fizetési megoldás, s csak 37 százalék a klasszikus banki megoldás, a bankkártya aránya, eközben az Európát, a Közel-Keletet és Afrikát magában foglaló EMEA-régióban még csak 55 százalékos az alternatív út aránya – jelezte Victor Dostov, az orosz elektronikus pénz- és átutalási szövetség elnöke.
Miközben a fogyasztói bizalom alapesetben ma lényegesen nagyobb a technológiai cégek, mint a pénzintézetek iránt – Knut Holmen egy amerikai felmérést idézett, amely szerint a technológiai cégekben a válaszadók 79, a bankokban a 47 százaléka bízik –, ám amikor a fizetésre kerül sor, akkor – miként arról Jan Macek, a CGI pénzügyi szolgáltatásokért felelős alelnöke egy Visa-tanulmány alapján beszélt – az internetes fizetési helyzetekben az emberek ma még toronymagasan a bankokat választják, és nem a pénzügyi területre is kacsingató bigtech cégeket (Google, Apple). A bigtech cégek viszont ma már lényegében megkerülhetetlenek, hiszen a mindennapi gondolkodás részei, ráadásul sikerrel tudatosították a felhasználókban, hogy a digitális szolgáltatások ingyenesek – hiszen a fejlesztéseiket nem közvetlenül a lakossági felhasználókkal fizettetik ki. Jellemző példa a Knut Holmen által közepes játékosként jellemzett szállásfoglaló oldalak – Booking.com, Hotels.com – helyzete: ezek a cégek nemegyszer 25 százalékos jutalékért közvetítik az utasokat a szállodákhoz, ám az ügyfél ebből semmit sem vesz észre, hiszen ő csak a pénztárcájának megfelelő ajánlatot látja.
A pénzügyek terén az ilyen szintű árazás töredéke is kiveri a biztosítékot. A bankok számára az igazi kihívás tehát az, hogy úgy álljanak helyt a digitális versenyben, hogy közben a szolgáltatásaikat közvetlenül a fogyasztóikkal, az ügyfeleikkel kell megfizettetniük, miközben – más szolgáltatókkal szemben – őket sokkal több szabályozás és előírás köti, mint a pénzügyi területre merészkedő digitális szolgáltatókat. Erről a Magyar Bankszövetség konferenciáján Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója is beszélt, egyenlő szabályozást sürgetve. Ilyen előírás például – miként arról Joris Driest, a holland ABN Amro Bank internetbanki szakértője beszélt –, hogy a digitális szolgáltatókkal szemben a hagyományos bankok nem tehetik meg, hogy csak a számukra leggazdaságosabb csatornát tartsák fenn az ügyfelekkel való kapcsolattartásra. És itt nem pusztán a klasszikus fiókok jövőjére kell gondolni. Az ABN Amrónál 2012 óta folyamatosan csökken az internetbanki belépések száma, miközben a mobilbanki tranzakciók száma több mint megháromszorozódott, s ma már csaknem hatszor több a mobilon végzett ügylet. És Lengyelországban is hasonlók a trendek. Ennek ellenére nemcsak a személyes tanácsadást lehetővé tevő fiókhálózatot, de az internetbankot is folyamatosan fejleszteniük kell a pénzintézeteknek – ez nemcsak ügyfél-, hanem szabályozói elvárás is.
