A ritkaföldfémek gazdasági és geopolitikai jelentőségét és Kína csaknem monopol helyzetét már a széles közvélemény is egyre jobban megismeri. Az Egyesült Államok például nem lenne képes meghatározó fontosságú hadiipari hardvereket előállítani a Kínában bányászott és előállított ritkaföldfémek nélkül. És bár a kínai nagy részét az amerikai piac veszi fel, a növekvő feszültségek arra késztethetik Pekinget, hogy a ritkaföldfémeket is „bevessék” az amerikai vámok ellen.
Egykor az Egyesült Államok volt a ritkaföldfémek legnagyobb termelője, de a szabályozások ellehetetlenítették a hazai iparágat. Amíg az amerikai vállalatok kivonultak a szektorból, addig Kína előretört az amerikai technológia átvételével, új szabadalmakkal és egy masszív bányászati program elindításával. Kínából származik a világ ritkaföldfém-termelésének 81 százaléka (2017-es adatok). Egyébként nem ritkák a ritkaföldfémek, ami ritka, az az a képesség, hogy kitermeljék és előállítsák ezeket az elemeket. A világ tartalékainak mindössze 37 százaléka található Kínában. Az Egyesült Államok 2012-ben újra megnyitotta az egyik bányáját, és a múlt héten az ausztrál Lynas megállapodást írt alá a texasi Blue Line társasággal új termelőüzemek létesítésére. Ezek csak kezdeti lépéseknek minősíthetők, a ritkaföldfém-ellátásban a közeljövőben minden bizonnyal marad a kínai függőség.
A ritkaföldfém-bányászati vállalatok értéke az elmúlt hetekben megugrott, de éves összehasonlításban már korántsem látványos a növekedés. A legkönnyebben elérhető ETF, a VanEck Vectors Rare Earth/Strategic Metals ETF 4 százalékot erősödött májusban, de a tavaly májusi árához képest 44,4 százalékkal lejjebb van. Az ETF-ben nemcsak bányászati cégek képviseltetik magukat, hanem olyan termelők is, amelyek részvényeire negatívan hathat a ritkaföldfémek nehezebb elérhetősége. Mondhatni stabilak az árak, a piac szerint még nem akarják elővenni a felek a legsúlyosabb fegyvereiket. Ha a piac véleménye ehhez képest változik, az a megfelelő módon tükröződik majd az árakban is.
