Miért döntött úgy, hogy beszáll a társaságba?
Minden üzletembernek el kell döntenie, hogy cégeit milyen formában és milyen hatékonysággal működteti. A magyar piacon általánosságban jellemző a tőkeszegénység, azaz a társaságok többsége egy darabig tud ugyan önerőből fejlődni, de amikor minőségi változásra van szükség, akkor megjelenik a forrásbevonási kényszer, amelynek egy már tőzsdén jegyzett cég sokkal könnyebben meg tud felelni. Egy kisebb társaság sokkal kiszolgáltatottabb a piacon, hiszen nyereségtermelő képessége korlátozott. Ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, vagy egy válság idején talpon tudjon maradni, hatékonyságot tudjon növelni, ahhoz valamilyen rendszerben kell működtetni. Emellett régi álmom is, hogy egy tőzsdei cégben meghatározó részesedést szerezzek.
De miért az ENEFI?
A társaság az elmúlt időszakban parkolópályán volt. Pozitív és negatív hírek egyaránt érkeztek a piacáról, az árfolyama pedig hanyatló szakaszban volt. Adódott egy jó beszállási lehetőség, és éltem vele.
Nem tart attól, hogy az ENEFI megtépázott hírneve visszaüt?
Az ENEFI-nek sok olyan kisbefektetője van, akik kitartottak mellette, rájuk a továbbiakban is lehet építeni.
Vélhetően azért tartottak ki, mert sokan arra számítottak, hogy az eszközöket osztalékként szétosztják, és bezárják a céget.
Mindenkinek előnyösebb egy új stratégia szerint fundamentumokkal feltölteni a céget. Ha a kisrészvényesek azt látják majd, hogy nő a cég értéke, emelkedik a részvényekre eső eredmény, akkor a bizalom is megerősödik. A régi és az új tulajdonosok jelentős vagyontárgyakat – üzletrészeket, ingatlanokat – ruháznak át a társaságra kisebbségi részesedésekért cserébe, elég, ha csak a Random Capitalra gondolunk.
A teljes interjút a Világgazdaság keddi számában olvashatják
