Fél év múlva lezárulhat az INA átvilágítása
Terjedelmes írásban foglalkozik az elhúzódó Mol–INA-üggyel a horvát hetilap, a Nacional. A cikk azt igyekszik megfejteni, hogy a horvátok miért választottak két héttel ezelőtt új tranzakciós tanácsadót: korábban a Morgan Stanley vezette konzorciumnak lett volna dolga az INA valós értékének a felmérése, az újonnan felkért szakértő cég a Lazard lett. A lap szerint a horvát kormány újra hibát követett el azzal, hogy befektetési bankot, nem pedig olajipari szakértőt kért fel. A Nacional a politikai nyilatkozatokból azt a következtetést szűrte le, hogy a magyarok olyan magas árat kérnek majd a Mol tulajdonában lévő INA-pakettért, amelyet a horvát kormány nem tud megfizetni. Az átvilágítás várhatóan fél évig tart.
„Kizárt, hogy a Lazard vezette tanácsadói konzorciumnak ne lenne olajipari szakértői háttere, egy ekkora nagyságrendű üzleti tranzakció előkészületével kapcsolatban ez teljesen abszurd feltételezés” – válaszolta a Világgazdaság kérdésére Pletser Tamás, az Erste befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. Egyébként egyáltalán nem biztos abban – amit a Nacional állít –, hogy a Mol semmiképp sem válna meg az INA-ban lévő többségi részvénycsomagjától. Azt kell látni – fűzte hozzá az Erste szakértője –, hogy a két fél álláspontja nem közeledik egymáshoz, a Mol érdeke az INA sikeres integrációja lenne, míg a horvátok a jelek szerint a nacionalista retorika szellemében üzletelnek. „Ha a Mol megfelelő árat kapna az INA-részvényekért, véleményem szerint az értékesítés mellett döntene” – mondta. Nagy kérdés persze, hogy a horvátok honnan teremtenék elő a vételárat. Az államadósságuk 90 százalékos a GDP-hez mérve, gazdaságuk fő motorja a turizmus, közismerten az a szektor, amely a lassuló gazdasági növekedés egyik első elszenvedője lehet.
Egyébként az sem biztos, hogy a jövőbeni vételár dönti el a két cég további együttműködését vagy különválását. Egy kicsit hátralépve számos kormányok közötti kooperációs lehetőség kínálkozik, amelyekből mind a horvát, mind a magyar állam profitálhatna. „Például ilyen a horvátországi LNG-terminállal kapcsolatos megállapodás, de gondolhatunk Csányi Sándor beruházási terveire is az országban” – érvelt Pletser Tamás.
Az idő mindenesetre az INA ellen dolgozik – fűzte hozzá a szakértő. Az IMO 2020 szabályozás miatt azok a finomítók, amelyek elhalasztják a szükséges beruházásaikat, elvéreznek az európai versenypiacon. A világgazdaság a lassulás jeleit mutatja, eközben napi kétmillió hordós az európai olajfinomítók túlkapacitása. Az olajkereslet dekonjunktúrában hagyományosan csökken, ráadásul az új autók is egyre hatékonyabbak, ami szintén keresletcsökkentő hatású. Óhatatlanul előtérbe kerül egyes olajfinomítók bezárása, így például az INA-é is Rijekában.
