Kihasználhatjuk a szektorrotációt
A legtöbb befektető jellemzően a klasszikus értelemben vett vállalatértékelési és makrogazdasági fundamentumokra figyel befektetési döntései meghozatala közben, de egyéb faktorok, mint a momentum (erősebb lendületben lévő papírok felülteljesíthetik a gyengébb lendületben lévőket), a kis kapitalizáció (a kisebb méretű cégek árfolyama felülteljesítheti a nagy kapitalizációjú papírokat), az értékeltség (vonzóbb P/BV-vel rendelkező cégek felülteljesíthetnek) és a volatilitás (az alacsony árfolyam-ingadozás felülteljesítheti a magasat), is fontos szerepet játszanak.
Ha megvizsgáljuk, hogy a fentiek közül mely tényezők hatása érvényesült jobban az elmúlt négy hónapban, akkor azt láthatjuk, hogy a momentum kezdte elveszíteni korábbi hegemóniáját, és a többi faktor hatása erőteljesebben érvényesült. Ahogy az egyes részvénypiaci szektorok között megfigyelhető természetes jelenség a rotáció (vagyis a befektetők időről időre más-más szektorokat preferálnak), úgy az egyes faktorok „magyarázóereje” is időről időre változik. Bár leggyakrabban a nagy momentummal rendelkező részvények felülteljesítők, de a lendületes emelkedés több esetben túlzó, ami hirtelen esésekhez vezethet – ez tapasztalható az elmúlt négy hónapban.
Ezzel szemben az élmezőnyben lévő, jellemzően alacsony árfolyam-ingadozású részvények a visszaesésekben fognak felülteljesíteni. Példákkal szemléltetve: az amerikai részvénypiacon a közmű- és az ingatlanszektor fej-fej mellett haladva teljesített legjobban az elmúlt négy hónapban (az előbbi hagyományosan alacsonyabb árfolyam-ingadozású), míg a korábban élen járó, mindig lendületben lévőnek tűnő technológiai szektor visszaesett a harmadik helyre. A sor végén az egyébként hajrázó energiaszektor és az alapanyagszektor áll.
Megkísérelhető egy befektetési stratégia megalkotása a szektorok és a faktorok közti kombinációval: a fentiek alapján azon energia- és alapanyagszektorba eső részvényeket lehet érdemes keresni (a vizsgált időtávon ezek a lemaradók), amelyek nagy lendületben vannak (momentum), de jellemzően alacsonyabb az árfolyam-ingadozásuk (volatilitás). A momentumfaktort tompíthatja az utóbbi tényező defenzív jellege, miközben az eddig lemaradó szektorok felzárkózására fogadunk.
