A régiós CETOP index a globális fejlődő piaci indextől lemaradva, 13,08 százalékos teljesítménnyel zárta 2019-et, amelyből 4,5 százalékpont, azaz az index teljesítményének egyharmada osztalékhozamokból származott. A tartósnak ígérkező alacsony kamat- és hozamkörnyezetben – mint szelekciós szempont – felértékelődhet az osztalékhozam, így célszerű lehet elemezni a régión belüli sajátosságokat.
Az előző évben a román részvényekkel lehetett kiugróan magas osztalékhozamot realizálni, de a bukaresti az árfolyam-emelkedésben is a legjobban teljesítő volt. Az idei évet tekintve egyelőre sem a makrogazdasági, sem a vállalati szféra fundamentális kilátásai nem indokolják, hogy markáns változás következzen be az osztalékfizetési politikában, így várhatóan 2020-ban is a tőzsdeindexre vetített átlagos 8–10 százalékos osztalékhozammal számolhatunk.
Természetesen a kockázatokat is célszerű szem előtt tartani, amelyek elsősorban a szabályozói, jogszabályi környezet változékonyságából adódhatnak. Erre jó példa volt a 2018. végi, adóbevétel-növelést célzó törvénytervezet, amely néhány nap alatt 20 százalék körüli mínuszba küldte a BET indexet.
A tervezet felpuhulásával ugyanilyen gyorsan ismét szárnyra kapott az index, és a régió legnagyobb emelkedését produkálta 2019-ben (46,26 százalék az osztalékhozammal együtt számolt megtérülés).
A közép-európai régióban a befektetők attraktívabb egyedi osztaléksztorik közül válogathatnak, hiszen kifejezetten magas osztalékhozamú részvényeket is találni,
mint például a tavaly csaknem 15 százalékos osztalékot fizető cseh Tabak (Philip Morris).
A régióban a legalacsonyabb, 2,5 százalék körüli osztalékhozamú magyar és lengyel piacról csupán egy-két stabilan magas osztalékot fizető részvényt lehetne kiemelni, például a kifejezetten defenzívnek számító, de 5 százalék fölötti osztalékot fizető hazai Magyar Telekomot vagy a tavaly 6 százalékot fizető lengyel PZU-t.
