A divatot diktáló franciák most a divatnak diktálnak – a kevesebb hulladék érdekében

Az évente globálisan mintegy 90 millió tonna textilt termelő divatipar adja a világ szén-dioxid-kibocsátásának csaknem 10 százalékát. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számításai szerint egy átlagos európai polgár textiligényének kielégítéséhez 2020-ban 9 köbméternyi vízre, 400 négyzetméternyi földterületre és 391 kilogramm nyersanyagra volt szükség. Ez mindent egybevetve fejenként összesen 270 kilogrammal növelte az uniós polgárok karbonlábnyomát. A problémát tetézi, hogy a legtöbb újrahasznosítással kapcsolatos kezdeményezés kapacitásai szűkösek, és ezért nem tudnak lépést tartani a divatipar által termelt textilmennyiséggel. Emiatt az Európai Unió már a hulladék-keretirányelv textíliákkal kapcsolatos rendelkezéseit is módosította. Az újrahasznosítást támogató új szöveg értelmében a tagállamoknak idén január 1-jéig meg kellett teremteniük a textilhulladék szelektív gyűjtésének lehetőségét. Hasonló elgondolás tapintható ki az Európai Bizottság 2022-es fenntartható és körforgásos textiliparra vonatkozó stratégiájában is. Ennek fő célja ugyanis, hogy 2030-ra az Európai Unióban forgalmazott textiltermékek tartósak, javíthatók, valamint újrafelhasználhatók, illetve -hasznosíthatók legyenek. 

A fenti problémára Franciaország is évek óta próbál megfelelő megoldást találni. A francia parlament által 2020 februárjában elfogadott hulladéktörvény egyik pontja például egyenesen megtiltja a luxusmárkák és a divatcégek számára, hogy el nem adott termékeiket és textiljeiket kidobják vagy elégessék. Emellett a 2021-ben elfogadott klímatörvény a különösen szennyező iparágak – így a textilipar – esetében bevezette a környezeti címkézést. Egy új jogszabály idén október 1-jétől a címke használatát már a többi divattermék esetében is előírja. Egyúttal azt is kimondja, hogy a gyártóknak és a termelőknek a teljes előállítási folyamatról – így a többi között az alkalmazott eljárásokról és a felhasznált nyersanyagmennyiségről is – adatokat kell szolgáltatniuk az állam részére.

Az új ultra fast fashionről szóló jogszabály a tervek szerint 2026. január 1-jétől lépne hatályba, a várakozások szerint pedig elfogadásának folyamata gördülékeny lenne, hiszen már a törvényhozás mindkét háza megszavazta, és az előzetes normakontroll miatt az Európai Bizottságot is értesítették róla.

A törvénytervezet főbb elemei

Az új törvény mindenekelőtt kifejti, hogy az ultra fast fashion fogalma alá sorol minden olyan rövid idő alatt előállított, gyenge minőségű termékeket, melyek ugyan gyorsan lekövetik a legújabb divatirányzatokat, ám élettartamuk rövid. Ezeket a főleg Délkelet-Ázsiából, elsősorban pedig Kínából származó termékeket leginkább a Shein, a Temu és az AliExpress, illetve más hasonlóan agresszív hirdetési gyakorlatot alkalmazó platformok értékesítik. A kategóriába tartozó termékekkel a legfőbb gond az, hogy gyenge a minőségük, emiatt pedig gyakran megsérülnek, javításuk vagy átalakításuk viszont szinte lehetetlen. A javaslat megszületésében valószínűleg az is közrejátszhatott, hogy a francia környezetvédelmi ügynökség (Ademe) szerint az országban másodpercenként 35 ruházati cikket dobnak ki, miközben 2010 és 2023 között a fast fashion termékek reklámozására fordított kiadások 2,3 milliárd euróról 3,2 milliárd euróra emelkedtek A törvényjavaslat alapján az ultra fast fashion kategóriába tartozó termékek esetében eltörölnék a hozzáadottérték-adó leírásának lehetőségét, a Franciaországban működő divattársaságok ugyanis adóoptimalizációs eszközként gyakran élnek azzal a megoldással, hogy el nem adott termékeiket adományként elajándékozzák, az utánuk fizetendő adót pedig visszakérik – a módszer révén egy 12 eurós ruhadarab esetében például 7,2 euró igényelhető vissza.

A francia felsőház által a törvényhez benyújtott módosítójavaslat az ultra fast fashion mellett a klasszikus fast fashion kategóriával is foglalkozna. Ez utóbbi, a szabályozás által kevésbé érintett csoportba tartoznak a piac európai szereplői, például a Zara, a Kiabi és a H&M. Az ebbe a kategóriába eső vállalatok mentesülnek a komolyabb büntetések alól, amit a törvényhozás az európai textilipar védelmével magyaráz.

A francia törvényjavaslat másik fontos eleme a vásárlók érzékenyítése. Ennek értelmében a vevőknek teljes körű tájékoztatást kellene kapniuk egyebek mellett az ultra fast fashion termékek gyártásával és szállításával járó környezeti és társadalmi problémákról. Ez utóbbiak közé tartozik például a délkelet-ázsiai könnyűiparban bevett kényszer- és gyermekmunka. Emellett a kereskedőknek minden esetben meg kellene jelölniük az adott termék származási országát is, platformjaikon pedig nem állíthatnák azt, hogy a kiszállítás „ingyenes”. Az érzékenyítés a törvény szerint a kereskedők által nyújtandó tájékoztatás mellett azt is jelentené, hogy a vásárlókat önmérsékletre, újrahasznosításra, illetve meglévő termékeik javítására kell ösztönözni. Éppen ezért az ultra fast fashion negatív hatásainak tudatosítása érdekében még az ország oktatási törvényét is módosítanák. Végül minden internetes hirdetést ki kellene egészíteni egy a fast fashion káros hatásait részletező és a fenntartható divat támogatását ösztönző tájékoztatással.

Franciaország ezért „a szennyező fizet” elv érvényesítése érdekében arra kötelezné a határain belül kereskedő cégeket, hogy jelöljenek ki helyi képviselőket, akiket az állam és a hatóságok felelősségre vonhatnak. A pontos büntetési tételeket az elfogadott jogszabály végrehajtási rendelete részletezi majd, de a jelenlegi várakozások szerint mértéke eleinte árucikkenként 5 euró lehet, majd 2030-ig akár 10 euróra is emelkedhet. Az utóbbi emeléssel a büntetés összege egyes termékek esetében akár az adott termékek adók nélküli forgalmi értékének 50 százalékát is elérheti. Emellett a jövőben a franciaországi magánszemélyeknek szállított, 2 kilogramm alatti csomagokat 2–4 eurós különadóval fogják sújtani. E rendelkezés mintájául az Európai Bizottság májusi javaslata szolgált, amely a Kínából Európába érkezó, kis méretű csomagokra vetne ki díjat. Az új bevételek egy részét a Refashion nevű szervezet kapná, melynek a ruhák begyűjtése és újrahasznosítása lenne a feladata. 

A törvénytervezet továbbá általános reklámtilalmat írna elő, és ez a hagyományos médiumok mellett az influenszerekre is kiterjedne. Az utóbbiakat akár 100 ezer eurós pénzbüntetéssel is lehetne sújtani, ha elfogadják egy cég ingyentermékét vagy utazási ajánlatát. 

Lesz-e folytatás?

A törvénytervezetet a felsőház 338 képviselőjéből 337 támogatta, ám ennek ellenére számos kritika is érte. A Friends of the Earth franciaországi szervezete szerint, mivel a tervezett jogszabály a délkelet-ázsiai és kínai vállalatokra összpontosít, hatálya nem terjed ki az országban eladott fast fashion divatcikkek 90 százalékára, és ezért jelenlegi formájában a környezetvédelmi célok helyett inkább a protekcionizmust szolgálja. 

A várhatóan 2026 végén, 2027 elején hatályba lépő rendelet ugyanis hasonló célokat fogalmaz meg, mint a francia törvénytervezet, ám a jogharmonizáció során könnyen összeütközésbe kerülhetnek a két dokumentum rendelkezései. Az sem világos, hogy a törvény, illetve annak reklámtilalmi kitételei mennyire felelnek meg a belső piac rendelkezéseinek.

A divatipar környezetre gyakorolt hatását korlátozni kívánó törvények jelenleg még gyerekcipőben járnak, a francia tervezet mégis beilleszthető egy mind jobban kibontakozó nemzetközi trendbe. Ebbe a már említett EU EPR rendelet mellett az Egyesült Királyság idén hatályba lépő hasonló rendelkezése, valamint a skandináv országok textilimportot korlátozó és a körforgásos gazdaságot megerősíteni kívánó lépései is beleillenek. Az Egyesült Államokban két állam, New York és Kalifornia szintén hasonló törvényjavaslatokról tárgyal, Ausztráliában pedig már 2024 nyarán bevezették az importált textiltermékekre vonatkozó különadót. A francia tervezetnek most még át kell esnie a képviselők és a szenátorok vegyesbizottságának vizsgálatán és az Európai Bizottság már említett normakontrollján is. Ha viszont zöld utat kap, ez lehet Európa legátfogóbb fast fashionnal szemben hozott törvénye.