Súlyos dilemmában a svájci jegybank
A svájci deviza legalább öt éve nem volt olyan vételi nyomás alatt, mint január utolsó napjaiban. A frank a jegybanki intervenciók ellenére folyamatosan erősödik az euró ellenében, egyrészt menedékdeviza-jellege miatt, másrészt az Európai Központi Bank (EKB) laza monetáris politikájára válaszul.
Sokatmondó a technikai kép is: a kilenc napra beállított Relative Strength Index (relatív erősség index, RSI) az euró-svájci frank kurzusánál a 10-es érték alá bukott a hét elején, amikor a koronavírus keltette aggodalmak felértékelték a menedékdevizákat, így a japán jent és a svájci frankot. Az RSI a legnépszerűbb indikátorok közé tartozik, egy adott időszak árfolyam-emelkedéseinek nagyságát hasonlítja össze a csökkenések nagyságával. Az 1978 óta követett mutatóhoz két meghatározó szintet társítanak, a 30-as és a 70-es értékek átlépésekor túladott, illetve túlvett tartományról beszélnek a technikai elemzők.
Középtávon több fundamentális változás is oda vezetett, hogy a frank 2018 áprilisa óta a nagyobb jegybanki intervenciók ellenére is folyamatosan erősödött az euró ellenében. Az elmúlt év második felében világossá vált, hogy az EKB nemcsak elhalasztja a kamatemelési ciklus kezdetét, hanem ehelyett újabb lazító programsorozatot indít, és fiskális ösztönzésre hívja fel az eurózóna tagállamait is. Mindez a változatlan svájci monetáris politika mellett felértékelte a frankot, a folyamatot a kiújult olasz stabilitási aggodalmak is erősítették. Ahhoz, hogy a benchmarknak számító euró-svájci frank keresztárfolyam átléphesse az 1,075-es kulcsszintet, még egy esemény kellett.
Az Amerikai Egyesült Államok a kereskedelmi megállapodással egy időben figyelmeztetett: figyeli a svájci devizát, vizsgálva, hogy az ország szándékosan gyengíti-e a frankot, ezzel jogosulatlan előnyre szert téve. Nincs most könnyű helyzetben a helyi jegybank, manipulatív tevékenységgel vádolják, miközben kedden minden idők legmagasabb kereskedelmi többletéről számolt be a svájci vámhivatal. Az éves alapon mért 3,9 százalékos exportnövekedésben a szárnyaló svájci gyógyszerexport is erősen közrejátszott, a 37,3 milliárd frankos többlet egyötödét a Novartis, a Roche és más gyógyszercégek külföldi eladásai tették ki. A kereskedelmi egyenleg mellett a folyó fizetési mérleg is többletes, a jegybanki devizagyengítő intézkedések logikusnak látszanak, hogy az ország el tudja kerülni a deflációt, és ne sérüljön az exportja a túl erős árfolyam miatt. Ezt azonban nehéz lesz elfogadtatni az amerikai pénzügyminisztériummal. Erre a diszkrepanciára alapozva építik fel frankvételi pozícióikat a befektetők. Lee Hardman, a londoni MUFG Bank stratégája a Bloombergnek egyenesen úgy kommentálta az esetet, hogy az amerikai döntés arra bátorította a piac szereplőit, teszteljék a svájci jegybank frankgyengítő intervenciós étvágyát. A szakember szerint a jegybanki frankeladások folytatódni fognak, de rövid távon bizonytalanság alakult ki. Egy hete Thomas Jordan, a svájci jegybank elnöke úgy nyilatkozott, hogy a jegybank egyelőre nem állít újra hivatalos korlátot a svájci frank erősödése elé. „Akár a kamatok is csökkenthetők szükség esetén, de tudjuk, hogy ennek mellékhatásai lennének” – tette hozzá Jordan. Ezzel együtt a svájci jegybanki kommunikációt érdemes óvatosan kezelni, mivel a múltban is a jegybanki eszköztár része volt.
