Viharkárgondok járvány idején
A hazai biztosítók január óta jelentkezhetnek a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Minősített fogyasztóbarát otthonbiztosítási (MFO) pályázatára, ám eddig csak egyetlen biztosító, az Union szerezte meg a minősítést, és kezdte meg az ügyfeleknek szélesebb fedezeti kört biztosító termék értékesítését.
Számos oka lehet annak, hogy a piaci társaságok zöme eddig miért nem törte magát az új konstrukció bevezetéséért, egyebek mellett a pandémiás helyzet is, amely megnehezítheti a termékfejlesztést és annak betanítását. Egyes vélemények szerint ilyen jelentkezési kedvet mérséklő ok lehet, hogy az MFO rendkívül szigorú határidőket szab a kártérítés lebonyolítására. A legtöbbször előforduló, úgynevezett bagatell károk esetében százezer forint kárösszegig a biztosítónak öt napon belül ki kell fizetnie a kártérítést, ennél nagyobb kárnál a bejelentés utáni ötödik munkanapon belüli időpontot kell ajánlania a kárszemlére.
Ezeknek a feltételeknek nagyon nehéz megfelelni, amikor az ország nagy részében jelentős károkat okozó viharok tombolnak (az idén már februárban nyári viharokat idéző villámlással, jégesővel tarkított napokat éltünk át), ráadásul a fő viharszezon idején még élnek majd a járvány miatti korlátozások. Bár az MFO-előírások lehetőséget adnak arra, hogy a biztosító vis maiorra, illetve haváriahelyzetre hivatkozva eltérjen az említett menetrendtől, ha erről a honlapján tájékoztat, ám – figyelmeztetnek biztosítói szakemberek – ennek elbírálására nincsenek objektív feltételek. Így viszont vélhetően kevesen vállalják majd, hogy az MFO sikerében érdekelt MNB utólag megvizsgálja, valóban teljesíthetetlen volt-e a kártérítési határidők betartása.
A Világgazdaság korábbi kérdése kapcsán a biztosítók úgy gondolták, hogy átlagos viharszezonban már tudnák tartani az MFO-pályázatban előírt kárrendezési határidőket, annak ellenére, hogy – miként a Signal jelezte – az év legkisebb és a legnagyobb kárterhelésű hónapjai között akár három-négyszeres is a különbség, s ezért nehéz egész évre megfelelő infrastruktúrát működtetni. Ahogy az Aegonnál és a Generalinál elmondták, ilyenkor további szakértőket mozgósítanak, a meglévők egy részét pedig átcsoportosítják azokra a településekre, ahol a vihar a legnagyobb, legtöbb kárt okozta. Több biztosító, így az Allianz, a K&H és az Uniqa is jelezte, hogy a határidők betartását ilyenkor alternatív kárrendezési módokkal (például online távoli kárfelvétellel, telefonos vagy helyszíni egyezségi kárrendezéssel) kezelik.
A tömeges károknál megoldás lehet – különösen a mostani, járvány miatti extra helyzetben –, ha a biztosítók magasabban határozzák meg azt az összeget, amelyet bagatell kár után, külön szakértői vizsgálat nélkül, akár az ügyfél kárbecslésére alapozva is kifizetnek. A Generalinál arról beszéltek, hogy ilyenkor igyekeznek az optimális és a leghatékonyabb szintre beállítani a szemlézési határt. Hasonlóra ad lehetőséget a szemlézés nélküli határ megváltoztatásához az Allianz és a K&H Biztosító szabályzata is. Ám ez mindig a belső szabályozás, a saját, társasági döntés része – emlékeztet Őri István, az Union kárrendezési igazgatója. Az Uniqa szakemberei szerint ilyenkor nem kell okvetlenül minden egyes kárügyben ellenőrizni azt, hogy a szabályzat szerinti mértékben történt-e meg a biztosítási esemény, például elég erős volt-e a szél, vagy elég nagy mennyiségű volt-e a csapadék. Ilyenkor a károk többsége szemle nélkül rendezhető, de a kárrendezés módjáról ennek ellenére a körülmények mérlegelése után a biztosító dönt. Mindezek nyomán a Signalnál jelezték, hogy a tömeges kárbejelentések idejére bevezetett bevált eljárásuk miatt eddig jellemzően nem kellett módosítaniuk a bagatell károkra érvényes összeghatárt. A kárrendezést könnyítő és gyorsító folyamataik mellett nincs szükség a szemle nélküli kárrendezés összeghatárának emelésére az Aegon szerint sem.
