A moratórium későbbre halasztotta az igazság pillanatát a pénzintézeteknél

Korábbi interjúiban arról beszélt, hogy 2020 lesz az igazság éve a magyar bankszektorban, de gondolom, nem erre számított. A pénzintézetek jelentős része már nyilvánosságra hozta az első félévi számait. Hogy értékeli az adatokat?

A koronavírus-járvány miatt kialakult gazdasági válságra senki sem számított. Én sem erre gondoltam. Arról beszéltem, hogy a korábbi, a 2008 és 2012 közötti pénzügyi krízis nyomán a várt veszteségekre megképzett, majd a mégis kedvezőbb helyzet miatt részben felszabaduló céltartalékok az idei évre kifutnak, és már nem javítják tovább a bankok eredményét. Így egyértelműbb képet kapunk arról, ki hogyan teljesít valójában. A koronavírus ezt is felülírta, a járvány gazdasági következményei miatt most nehezebb a teljesítmények megítélése, a gazdasági tisztánlátás. A fizetési moratórium miatt idén százmilliárd forintos bevételkiesés lesz a bankszektorban, miközben jelentősen megugrottak a kockázati költségek. De csak a moratórium kifutásával derül majd ki, hogy milyen a tényleges helyzetük azoknak az adósoknak, akik éltek a lehetőséggel.

A kancelláriaminiszter tájékoztatása szerint felvették a kapcsolatot a Magyar Bankszövetséggel

a hiteltörlesztési moratórium esetleges meghosszabbításáról. Miről lehet tárgyalni? Milyen kockázatnövekedéssel járhat a prolongálás?

A törlesztési moratórium egy szükséges és elengedhetetlen intézkedéscsomag kulcspillére volt a járvány által okozott gazdasági károkra való gyors reagálásnak. Ezt a bankszektor – jelentős költségek mellett is – felelősen végrehajtotta. Természetesen a bankok már most is folyamatosan nyomon követik a moratóriumban részt vevő ügyfelek helyzetét konkrét számok és tények alapján. A bankszektornak válságállónak kell lennie, ugyanebben szeretnénk ügyfeleinket is támogatni.

A pénzintézetek rendkívül nagy céltartalékokat képeznek a várt hitelezési veszteségeikre. Ezek alapján nem sok jót várnak a moratórium lejártát követő időkre.

A problémás, késve vagy nem törlesztett hitelek aránya minden várakozás szerint emelkedni fog, de hogy milyen mértékben, azt pontosan nem lehet előre látni a jelen pillanatban. A hazai bankok jellemzően óvatosan járnak el, erős, felelős tartalékképzéssel. Ez fedezetet nyújt az esetlegesen várható veszteségekre, noha a fizetési moratórium hatása miatt az állomány egyelőre nem romlott számottevő mértékben. Az ipari termelés, a szolgáltató szektor teljesítménye és a fogyasztási adatok alakulása is mind azt mutatja, hogy a pandémia erősen befolyásolja a gazdaságot, főleg azokban a szektorokban, ahol a koronavírus-járvány hatása közvetlenül jelentkezett, például a vendéglátásban, turizmusban, szórakoztatóiparban.

Az MNB korábban úgy vélte,

a bankrendszer nyereséges lesz a járvány ellenére is. Osztja-e ma ezt a véleményt?

Minden bankszektor annyira erős és annyira teljesít jól, mint a gazdaság, amelynek része. Az első két nyári hónap számai már némi optimizmusra adnak okot, elindultunk a remélt felíveléssel. A gazdasági kilátások összességében jobbak, mint amilyennek márciusban látni lehetett, nem indult el csődhullám, és a fizetési moratórium miatt egyelőre a hitelállomány sem romlik. Sok múlik azon, lesz-e a koronavírus-járványnak második hulláma, ha igen, milyen mértékű lesz, és mekkora leállást okoz a gazdaságban. A fő ellenségünk most a bizonytalanság. Nagyobb a veszélye annak, hogy a szereplők önbeteljesítő pesszimizmusa csökkenti a gazdasági teljesítményt. Ha nem bíznak az emberek a gazdaság talpra állásában, és a fogyasztás torzan alacsony szinten marad, az visszafogja a növekedést. Természetesen az egészségügyi kockázatok figyelembevétele rendkívül fontos – erre mindannyiunknak ügyelnie kell! –, de emellett a gazdaság vérkeringésének fenntartása elengedhetetlen a fellendüléshez. Az érzéseink félrevihetnek bennünket, ma sokan hajlamosak borúlátóbban szemlélni a világot, miközben az első féléves eredmények kedvezők: a hitelezés nő, a betétállomány soha nem látott szintre emelkedett. A lakossági hitelek állománya a fél év végén 20 százalékkal haladta meg a tavalyi szintet – persze, ehhez a moratórium is hozzájárult. Ugyanakkor májushoz képest júniusban tovább gyorsult a kihelyezés üteme. A biztató eredményeket nagyrészt a babaváró hitelnek köszönhetjük, amely jelentős hitelkeresletet is indukált, és immár jelentős részesedése van az állományban is. A személyi kölcsönök részaránya szignifikánsan visszaesett ugyan, de az év második felében erősödés várható szektorszinten – persze ezt felülírhatja a változó járványhelyzet. A vállalati hitelezésben az elmúlt három hónapban tapasztaltunk egy kisebb ütemvesztést, de ez a Covid-hatás miatt lelassult gazdaságnak tudható be, valamint a törlesztési moratóriummal kapcsolatos operatív feladatok végrehajtásának. A vállalati oldalon az új hitelfolyósítások és -törlesztések aggregált egyenlege az első negyedévben a 2019-es 218-ról 426 milliárd forintra nőtt, a második negyedévben ugyan a vírus miatt itt is csökkenés volt, de bízhatunk abban, hogy a kis- és középvállalatoknál az év második felében az új hitelkihelyezés volumene újra meg fogja haladni a törlesztések összegét, összességében hitelbővülést eredményezve 2020 egészét tekintve. A kormány és az MNB által támogatott programok főleg júliusban jelentősen felfutottak, biztos vagyok benne, hogy ez a helyzet a következő hónapokban is fennmarad.

Növelheti-e a járvány a szakadékot a hatékonyan működő és

a problémákkal küzdő hitelintézetek között, vagy ez az egyedi helyzet mindenkit visszavet?

A hazai bankok stabilak és likvidek. A hitelintézetek most egészen más állapotban vannak, mint a 2008-as pénzügyi válság idején: akkor a hitel-betét mutató 152 százalék volt, ez 2019-ben 75 százalékon állt. Vagyis a teljes magyar hitelétvágy kiszolgálására rendelkezésre áll a hazai betétállomány, méghozzá bőségesen. Fontos látni, hogy az ügyfelek egyre több pénzt tartanak a bankokban: a betétállomány egy része persze abból származik, hogy a moratórium miatt nem törlesztett összegek a számlákon maradnak. Tapasztalatok szerint a válságok amúgy is felerősítik a megtakarítási kedvet. Fontos különbség a korábbi válsághoz képest az is, hogy az összes lakossági devizaalapú hitelt forintra váltottuk, jelentősen javult a fizetési fegyelem, és drasztikusan csökkent a nem teljesítő hitelek aránya. A bankok között természetesen van különbség hatékonyságban, eredménytermelő és hitelezőképességben, illetve abban, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ilyenkor könnyebb a piaci részesedést növelni, mint normál ügymenet mellett. Az igazság pillanata így is eljön: a járványhelyzet megszűnése után derül majd ki, melyik banknak sikerült a legjobban kezelnie a válsághelyzetet.

Mennyiben ért egyet azzal, hogy a Covid–19-hatást el kellene különíteni a normál üzleti teljesítménytől? Milyen megoldásban lenne érdemes gondolkodni?

A Financial Times egyik publikációjában felvetette, hogy be lehetne vezetni az EBITDAC alkalmazását, vagyis egy olyan mutatót, amely a Covid–19 hatása nélkül mutatja meg az adott vállalkozás teljesítményét. Bár elfogadott, általánosan használt, hivatalos mutató a járvány hatásainak kimutatására nincs, az egyszeri, üzletszerűen nem ismétlődő hatások figyelembevétele egy úgynevezett adjustmenten keresztül szokványos szemléletnek számít, és az adott helyzetben érintett felek mérlegelésén múlik, hogy mit fogadnak el megfelelő számításnak. A Covid–19-adjustment annyiban nem szokványos, hogy ez olyan probléma, amely szinte mindenkit, de legalábbis nagyon széles kört egyformán érint. Ezért nyilván nagyobb figyelmet igényel majd a mérlegelési szempontok kialakítása.

Az EBITDAC alkalmazása hangsúlyosan a rövid távú hatások kiszűrésében lehet hatásos. Mi történik akkor, ha nem V, hanem U alakú lesz a válság?

Minél tovább kell élnünk a koronavírussal, annál kevésbé hasznos ez a mutató. Az életünk már mostanra nagyon megváltozott, és ez még csak a kezdet, ugyanis a legoptimistább szcenárió szerint is legalább még egy kemény évig kell együtt élnünk ezzel a kihívással. Ma már nem az a kérdés, hogy lesz-e hatása a járványnak, hanem az, hogy meddig tart, és meddig gyűrűzik tovább. Egyes ciklikus iparágak – például a turizmus – esetében kihat-e akár a következő ciklusra is? Aminek ebben a helyzetben örülhetünk, az az, hogy a vállalkozások szemmel láthatóan igyekeznek megoldani a problémákat: a kormányzati munkahelymegtartó támogatások mellett számottevő kereslet mutatkozik a támogatott hitelekre is. Egyelőre a bevételpótló, likviditást erősítő hitelcél az erősebb, ám szép számmal kopogtatnak a beruházást, fejlesztést vagy épp piacszerzést tervező vállalkozások is.

Mennyire lenne észszerű most

átvizsgálni a bankokra kivetett terheket? A bankadót – amely évekig velünk marad – mérlegfőösszeg alapján fizetik a bankok,

abban a céltartalék szintén mérlegtétel.

A magyarországi bankok idén is tucatnyi különféle adót és kötelező díjat fizetnek, a klasszikus közterhek, a szociális hozzájárulási adó, a társasági nyereségadó, az iparűzési adó, a kutatás-fejlesztési hozzájárulás mellett a régi és az új bankadót, a tranzakciós illetéket, az OBA-, Beva-, szanálási és felügyeleti díjat. Ez hatással van a nemzetközi versenyhelyzetünkre mind a hitelezésben, mind a pénzforgalmi szolgáltatások terén, ahol olyan fintech cégekkel kell versenyeznünk, amelyek nem fizetnek ilyen mértékű terheket. Az adóterhek – különösen a lakossági tranzakciós illeték – felülvizsgálatát mi már régóta kérjük, de most a legfontosabb feladatunk a hitelezés felfuttatása és ügyfeleink támogatása, ami egy markáns, gyorsabb kilábalást és fejlődést eredményezhet nemzetgazdasági szinten.