Mélyben a megtakarítási szándék

A koronavírus-járvány hatással van a lakosság vagyoni helyzetére is: az OTP hagyományos öngondoskodási felmérése szerint a megkérdezettek 35 százalékának romlott az anyagi helyzete, 8 százaléka elvesztette a munkáját, 32 százalékának csökkent a bére, 29 százalékának pedig a munkaideje rövidült a járvány hatására. A folytatás irányát mutatja, hogy a válaszadók 17 százaléka tart attól, hogy a jövőben elveszíti a munkáját.

Kovács Antal, az OTP vezérigazgató-helyettese szerint a fentiek nyomán érdekes, hogy a 2016 óta folyamatosan csökkenő index értéke – csak egy ponttal, de – 35 pontra javult. Ez szerinte annak tudható be, hogy érdemben ismertebbé vált az öngondoskodás a lakosság körében, és emelkedett az azt fontosnak tartók aránya is.

A számok ugyanakkor mást mutatnak. A pénzpiaci megtakarítással rendelkezők aránya a vírus miatt jelentősen, 44-ről 40 százalékra csökkent, ami mélypont a felmérés évtizedes történetében. A válaszadók 42 százaléka jelezte, hogy bár indokolt lenne, hogy pénzt tegyen félre, nem tud, míg 36 százalék szerint nem is kell spórolni a járvány idején. A jelentősebb megtakarítással rendelkezők viszont jobban igyekeztek növelni a megtakarításaikat, ám a többet félretevők aránya csak 9 százalékos.

Az érintettek 20 százaléka kevesebb mint négy hónapnyi, további 21 százalék legalább négy-hat havi munkabérnek megfelelő megtakarítás mellett érezné magát biztonságban. Ez áll szemben azzal, hogy 60 százalékuknak semmilyen félretett pénze nincs, ráadásul a 72 százalékuk kizártnak tartja, hogy bármikor megtakarítást indíthatna.

A válság idején, március óta az érintettek 48 százaléka hozzányúlt a megtakarításaihoz, az 58 százalékuk pedig lemondott valamilyen nagyobb kiadásról. A bizonytalan helyzetben talán nem meglepő, hogy a 2018-as 41-ről 47 százalékra nőtt azok aránya, akik otthon tartanak megtakarított pénzt azért, hogy szükség esetén azonnal legyen mihez hozzányúlniuk.

Az emberek 32 százaléka nem tud rendszeresen félretenni. A megkérdezetteknek csak a negyede vállalná a nyugdíjkorhatár eléréséig a folyamatos öngondoskodást, míg a 31 százalékuk elutasítja ezt. A válaszadóknak még mindig a 74 százaléka gondolja úgy, hogy a tisztes megélhetés biztosítása az állam feladata, az így vélekedők aránya nagyon lassan csökken. A válaszadók 47 százaléka szerint ahelyett, hogy ő tegyen félre, az államnak kell nyugdíjemeléssel megoldania az időskori gondokat. Ugyanakkor 65 százalékuk érzi, hogy az állami nyugdíj nem lesz elég a biztos megélhetéshez. Meglepő viszont, hogy az ilyen választ adók aránya két éve még 72 százalék volt. A Világgazdaságnak az arány csökkenését firtató kérdésére Kovács Antal azt válaszolta, hogy egyrészt az elmúlt években jelentősen megnőtt a jövedelem, ezért talán többen gondolják, hogy magasabb lesz a nyugdíjuk. Emellett az is közrejátszhat – értett egyet a felvetésünkkel –, hogy az elmúlt években az állam – elsősorban a családosokat – komoly támogatási programmal segítette, így erősödhetett a paternalizmus érzése, vagyis az, hogy az időseket is segíti majd az állam. A megkérdezettek 37 százaléka arra számít, hogy a nyugdíj lesz az egyetlen jövedelemforrása az ezüst években. Meglepő módon két év alatt a harmadával, 2 százalékra esett azok aránya, akik úgy számolnak, hogy idősebb korukban munkajövedelemmel pótolhatják majd ki a nyugdíjat. Ennél is figyelmeztetőbb, hogy a 2018-as 18 százalék helyett már a megkérdezettek 28 százaléka ismeri el, hogy fogalma sincs, miként alakul a nyugdíjas kori megélhetése.