Megkezdődhet az amerikai dollár bizalmi eróziója

A pénzpiac általában véve egy kritikus fajta. Nem mindent hisz el vagy vesz komolyan azonnal. A világjárvány végének a lehetősége – amely az oltási kampányok előrehaladásával következhet el – az elmúlt hónapokban bizonyos értelemben tudathasadásos állapotot idézett elő az Egyesült Államok pénzügyi piacain. A jelenség leglátványosabban az állampapír- és a részvénypiaci befektetők várakozásai közötti különbségben volt megfigyelhető. Miközben a meghatározó referenciaként szolgáló tízéves államkötvények hozama az elmúlt év augusztusa óta emelkedett, ugyanúgy szakadatlanul növekedett az S&P 500 tőzsdeindex értéke is. Ez optimizmust tükröz, hiszen mind a kettő a gazdasági növekedés ütemének gyors helyreállásában bízik. Az előbbi azonban a vártnál korábbi kamatemelést is jelez, ami nem igazán jó hír a részvénypiacnak.

A kamatemelési várakozások fokozódásának hatására az idén a dollár is sokat erősödött. Mivel a hozamszint februárban már határozottan át tudta lépni a járvány előtt látott szintet (1,13 százalék), a dollár is erőre kapott. A hozamok további emelkedése, amely a közelmúltban elért 1,77 százaléknál akadt el, a dollárt az euróval szemben az 1,17-os szintig hozta vissza.

A Fed a hozamemelkedést átmeneti jelenségnek tekinti, hangoztatva, hogy az infláció csak átmenetileg éri el vagy lépi túl a célt. Ezt a köténypiaci szereplők egyáltalán nem hitték el. A hozamok megemelkedett szintje alapján akár már a következő év végén is bekövetkezhettek volna azok az első kamatemelések, amelyeket korábban csak 2023 elejére vártak.

A szerdán megjelent jegyzőkönyvben a Fed megerősítette, hogy az Egyesült Államok az elmúlt negyven év legerősebb gazdasági növekedése előtt áll, de továbbra is messze van a hosszabb távú céloktól. A szöveg azt is megemlítette, hogy ha a kondíciók eleget javulnak, a Fed meg fogja vizsgálni a támogatások visszavonását. A piacok számára a fő üzenet ebből az volt, hogy továbbra sincs nyoma a szigorításnak vagy a normalizálódásnak. A Fed azt is megjegyezte, hogy az inflációs nyomás visszafogott maradt, jóval 2 százalék alatt van, és az is szerepelt a dokumentumban, hogy a központi bank szerepét betöltő intézmény valamivel 2 százalék feletti inflációt céloz, és szeretné a hosszú távú átlagos szintet is 2 százalék körül tartani. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal igyekezett a piaci szereplők fejéből kiverni az előrébb hozott kamatemelések szerinti árazást. A jelentés, illetve a múlt pénteken napvilágot látott foglalkoztatottsági adat hatására a határidős kamatpiacon az első kamatemelés, amelyet korábban 2022 decemberére áraztak be, a vonatkozó árazások alapján 2023 márciusára tolódott.

Ha a Fed sikerrel jár, és ezúttal képes lehűteni a kötvénypiacokat, akkor a csökkenő tízéves hozamok ismét az 1,13 százalékos szintet tesztelhetik, ami az euró-dollár keresztárfolyamot ismét 1,20 közelébe emelheti. A spekulatív nettó long pozíciók száma április 2-án 73,7 ezer volt, távol a tavaly augusztusi 211,8 ezres csúcstól. A pozicionáltság jelenlegi alacsony szintje önmagában kevésbé lehet az eurót támogató felhajtó erő, igaz, a közös európai deviza dollárral szembeni árfolyamcsökkenése mögött is a fentebb említett hozamemelkedés és az öreg kontinensen erősen akadozó oltási kampányok állhattak.

A dollár helyzetének hosszabb távú megítéléséhez érdemes ránézni az euró-dollár havi bázisú grafikonjára. A jegyzés kilépett az alól a trend alól, amely a 2008-as árfolyamcsúcs óta kísérte az erősödés irányába a zöldhasút. Ez azt jelenti, hogy egy olyan többéves szakasz kezdődhet mostanában, amely az amerikai dollár euróval szembeni gyengüléséről fog szólni. Ennek a hátterében azonban már a dollár iránti bizalom lassú eróziója is megbújhat.