
Amerika 14 év után kifogy az olajból, Venezuela 1500: a szemünk láttára alakul át a globális piac – elárulta a Mol, mi történhet az európai árakkal
Az Egyesült Államok hiába a világ egyik legnagyobb kőolajtermelője, becsült 50-70 milliárd hordós készletei jóval szerényebbek, mint több közel-keleti és dél-amerikai szereplőé. Tartalékai mindössze 14 évig tartanak ki a termelés jelenlegi, napi 13,5 millió hordós szintje mellett. Venezuela viszont akár 1500 évig is képes lenne termelni, igaz, hogy jelenleg sokkal alacsonyabb a kihozatala” – mondta Horváth Ágnes, a Mol csoport vezető közgazdásza a Világgazdaságnak eljuttatott podcastban, amelyben a globális olajpiac átalakulásáról beszélt.

A szemünk láttára alakul át a globális olajpiac
Venezuela 300 milliárd hordó körülire becsült készlete a világ olajtartalékának nagyjából a 17 százaléka, igaz az ezzel kapcsolatos adatok egy része vitatott.
Irán olajtartaléka hozzávetőleg 200 milliárd hordó, Szaúd-Arábiáé nagyjából 270 milliárd hordó. A szankciókkal sújtott Venezuela és Irán együtt a globális kőolajtartalékok jelentős részét adja, miközben a tényleges termelésük messze elmarad a lehetőségeiktől.
Ezen belül Venezuela termelése a világkínálat körülbelül egy százalékát teszi ki, és a felfuttatása sem tűnik egyszerűnek. Az ország olajipari infrastruktúrája az elmúlt években jelentősen leépült, újjáépítése pedig inkább évtizedekben, semmint hónapokban mérhető Horváth Ágnes szerint.
Közös a két, szankció alatti országban, hogy a kőolajuk jelentős része a nehéz, illetve extra nehéz kategóriába tartozik. A kitermelése és feldolgozása is összetettebb technológiát igényel. A vezető közgazdász ismertette, hogy
a venezuelai Orinoco-öv alatt található, döntően extra nehéz kőolaj nem folyékony, inkább egy sűrű, kocsonyás, ragadós massza.
Ahhoz, hogy egyáltalán ki lehessen termelni, először
- 4-5 napig gőzölni kell a rezervoárban.
- Felszínre hozatala után kondenzátummal és naftával kell hígítani ahhoz, hogy szállítható legyen.
- A finomítás előtt még javítani kell a minőségét,
az ehhez szükséges berendezések jellemzően a mezők mellett, amerikai tulajdonban működnek.
Pont ezt tudják az USA közeli finomítói
Ennek az a piaci jelentősége, hogy az Egyesült Államok mexikói-öbölbeli finomítóinak jelentős részét kifejezetten a nehéz kőolaj feldolgozására optimalizálták. Nem állíthatók át korlátlanul könnyű olajra. Ezt pedig éppen Venezuela kínálja: bár a teljesn termelése alacsony, a globális nehézolaj-kínálaton belül így is közel 10 százalék. Iránnal már a világ nehéz kőolajtermelésének akár 25-30 százalékát is adhatja. Ez magyarázza, miért jelenik meg újra és újra Venezuela az amerikai energiapolitikai gondolkodásban, különösen akkor, amikor a belföldi könnyűolaj-termelés magas, de a finomítói technológiája elsősorban továbbra is a nehéz olaj feldolgozására képesek.
Kínának semennyi olaj nem elég
Venezuela olajexportjának mintegy 80 százaléka Kínába érkezik, ehhez a napi 500-600 ezer hordóhoz pedig hozzáadódik Irán napi 1,8-2 millió hordója. E mennyiségek érdemben segítik Kínát abban, hogy stabilizálja az ellátását. Ráadásul a szankcióknak köszönhetően jelentős árkedvezménnyel jut a kőolajhoz. Az elmúlt időszakban még növelte is az importját, de nem más beszállítók rovására jelennek meg, hanem addicionális mennyiségként. Ez arra utal, hogy készleteket halmoz fel. Ez akár
- egy jövőbeni blokádra
- vagy nagyobb geopolitikai sokkra
való felkészülésként is értelmezhető Horváth Ágnes szerint.
Nem örülne Kína, de padlót sem fogna
Kínának kellemetlen lenne, ha a venezuelai hordók ezentúl az Egyesült Államokba érkeznének, de nem kritikus. A szállítmányok átirányítása azonban újraosztaná a globális keresletet, és más piacokon – például Európában – is erősebb versenyt generálhatna bizonyos olajtípusokért.
Az USA az OPEC porcelánboltjában
Az OPEC és az OPEC+ országai a világ kőolajkínálatának nagyjából felét kontrollálják. Venezuela alapító tagja a szervezetnek, ami különleges helyzetet teremt egy olyan forgatókönyvben, ahol az Egyesült Államok növelni tudja a befolyását a venezuelai olajipar felett. Horváth Ágnes szerint több elméleti lehetőség is felmerülhet:
- az egyik, hogy amerikai képviselők jelennek meg venezuelai oldalon az OPEC-tárgyalásokon,
- a másik, hogy Venezuela akár el is hagyhatja a kartellt.
Bár egyik forgatókönyv eshetőség sem biztos, mindkettő érzékenyen érintheti az OPEC konszenzusra épülő működését.
Ajánlott videók




