Amerika 14 év után kifogy az olajból, Venezuela 1500: a szemünk láttára alakul át a globális piac – elárulta a Mol, mi történhet az európai árakkal

Az Egyesült Államok hiába a világ egyik legnagyobb kőolajtermelője, becsült 50-70 milliárd hordós készletei jóval szerényebbek, mint több közel-keleti és dél-amerikai szereplőé. Tartalékai mindössze 14 évig tartanak ki a termelés jelenlegi, napi 13,5 millió hordós szintje mellett. Venezuela viszont akár 1500 évig is képes lenne termelni, igaz, hogy jelenleg sokkal alacsonyabb a kihozatala” – mondta Horváth Ágnes, a Mol csoport vezető közgazdásza a Világgazdaságnak eljuttatott podcastban, amelyben a globális olajpiac átalakulásáról beszélt.

A szemünk láttára alakul át a globális olajpiac

Venezuela 300 milliárd hordó körülire becsült készlete a világ olajtartalékának nagyjából 17 százaléka, igaz az ezzel kapcsolatos adatok egy része vitatott.

Irán olajtartaléka hozzávetőleg 200 milliárd, Szaúd-Arábiáé nagyjából 270 milliárd hordó. A szankciókkal sújtott Venezuela és Irán együtt a globális kőolajtartalékok jelentős részét adja, miközben a tényleges termelésük messze elmarad a lehetőségeiktől.

Ezen belül Venezuela termelése a világkínálat körülbelül 1 százalékát teszi ki, és a felfuttatása sem tűnik egyszerűnek. Az ország olajipari infrastruktúrája az elmúlt években jelentősen leépült, újjáépítése pedig inkább évtizedekben, semmint hónapokban mérhető Horváth Ágnes szerint.

Közös a két, szankció alatti országban, hogy kőolajuk jelentős része a nehéz, illetve extra nehéz kategóriába tartozik. A kitermelése és feldolgozása is összetettebb technológiát igényel. A vezető közgazdász ismertette, hogy 

 Ahhoz, hogy egyáltalán ki lehessen termelni, először

• 4-5 napig gőzölni kell a rezervoárban.
• Felszínre hozatala után kondenzátummal és naftával kell hígítani ahhoz, hogy szállítható legyen.
• A finomítás előtt még javítani kell a minőségét,

az ehhez szükséges berendezések jellemzően a mezők mellett, amerikai tulajdonban működnek.

Pont ezt tudják az USA közeli finomítói

Ennek az a piaci jelentősége, hogy az Egyesült Államok mexikói-öbölbeli finomítóinak jelentős részét kifejezetten a nehéz kőolaj feldolgozására optimalizálták. Nem állíthatók át korlátlanul könnyű olajra. Ezt pedig éppen Venezuela kínálja: bár a teljes termelése alacsony, a globális nehézolaj-kínálaton belül így is közel 10 százalék. Iránnal már a világ nehézkőolaj-termelésének akár 25-30 százalékát is adhatja. Ez magyarázza, miért jelenik meg újra és újra Venezuela az amerikai energiapolitikai gondolkodásban, különösen akkor, amikor a belföldi könnyűolaj-termelés magas, de a finomítói technológiája elsősorban továbbra is a nehéz olaj feldolgozására képesek.  

Kínának semennyi olaj nem elég

Venezuela olajexportjának mintegy 80 százaléka Kínába érkezik, ehhez a napi 500-600 ezer hordóhoz pedig hozzáadódik Irán napi 1,8-2 millió hordója. E mennyiségek érdemben segítik Kínát abban, hogy stabilizálja az ellátását. Ráadásul a szankcióknak köszönhetően jelentős árkedvezménnyel jut a kőolajhoz. Az elmúlt időszakban még növelte is az importját, de nem más beszállítók rovására jelennek meg, hanem addicionális mennyiségként. Ez arra utal, hogy készleteket halmoz fel, ami akár

• egy jövőbeni blokádra
• vagy nagyobb geopolitikai sokkra

való felkészülésként is értelmezhető Horváth Ágnes szerint.

Nem örülne Kína, de padlót sem fogna 

Kínának kellemetlen lenne, ha a venezuelai hordók ezentúl az Egyesült Államokba érkeznének, de nem kritikus. A szállítmányok átirányítása azonban újraosztaná a globális keresletet, és más piacokon – például Európában – is erősebb versenyt generálhatna bizonyos olajtípusokért.

 Az USA az OPEC porcelánboltjában

Az OPEC és az OPEC+ országai a világ kőolajkínálatának nagyjából felét kontrollálják. Venezuela alapító tagja a szervezetnek, ami különleges helyzetet teremt egy olyan forgatókönyvben, ahol az Egyesült Államok növelni tudja befolyását a venezuelai olajipar felett. Horváth Ágnes szerint több elméleti lehetőség is felmerülhet:

• az egyik, hogy amerikai képviselők jelennek meg venezuelai oldalon az OPEC-tárgyalásokon,
• a másik, hogy Venezuela akár el is hagyhatja a kartellt.

Bár egyik forgatókönyv eshetősége sem biztos, mindkettő érzékenyen érintheti az OPEC konszenzusra épülő működését.