A dollár és az euró kihívója lehet az e-jüan

Globális trend a digitális valutákkal való kísérletezés. Amire elsősorban a és a kriptovaluták kirobbanó sikere készteti a világ jegybankjait. Bár az EKB is elindította már a maga programját, s az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed is vizsgálja az e-dollár lehetőségeit, igazán nagy lépést eddig csak csak a pekingi jegybankárok tettek.

Jelenleg a digitális jüan, az e-RMB az egyetlen olyan központi banki fizetőeszköz, melyet már ténylegesen nagy mennyiségben használnak.

A kínai központi bank egyik magas rangú tisztviselője által október végén idézett adatok szerint öt hónappal az indulás után 140 millió e-pénztárcát nyitottak meg, összesen 62 milliárd jüant, azaz 9,7 milliárd dollárnak megfelelő összeget váltva. Ráadásul, a kínai kormányzat nem titkolt célja, hogy a belföldi használaton túl nemzetközivé tegye a digitális jüant.

Kriptovaluta-szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy miközben Európában és az Egyesült Államokban még gyerekcipőben járnak az e-pénz kísérletek, addig

Kína már nem is a szűken vett digitális valuta-projekten dolgozik, hanem pénzügyi infrastruktúrák egész sorát fejleszti, melyeket a pekingi tervek szerint majd a partnerországok is átvehetnek, s ezekben a hálózatokban a kínaiak játszanák a vezető szerepet. Ebben a megvilágításban pedig a dollár, mint világpénz komoly kihívója lehetne hosszú távon a digitális jüan.

Nem a mostani az első kihívás, mely megkérdőjelezi a dollár hegemóniáját a nemzetközi tartalékképzésben és elszámolásban – mondta a VG-nek Varga Zoltán, az Equilor szenior elemzője. Hozzátéve: korábban Moszkvában is voltak hasonló törekvések, ám a pekingi elképzeléseket mégis komolyabban kell venni, már csak a kínai tőzsdék nagyobb súlya miatt is, a belső piac méretéről nem is szólva. Az elemző szerint egyelőre mégsem a dollár ellen irányul a digitális jüan bevezetése, sokkal közelebbi és a pekingi vezetés számára rövid távon fontosabb cél a kínai pénzügyi rendszer fehérítése. Erre utal a kriptobányászat és a  kripto-tőzsdék elleni fellépés, továbbá a fekete bankrendszer visszaszorításáért folytatott küzdelem.

Kínában könnyen előállhat egy olyan helyzet, hogy a papír alapú pénz visszaszorul a vidékre és a fekete piacokra, míg a fehér gazdaság, illetve a központi körzetek elszámolása digitalizálódik. Külön érdekesség, hogy a kriptopénzek és a digitális jüan technológiai hasonlósága ellenére, az előbbinek lényeges eleme a szabadság faktor, vagyis az a törekvés, hogy a nemzeti hatóságok ne lássanak bele az emberek pénztárcájába. Addig a kínai pénzügyi digitalizáció talán legfontosabb eleme a centralizáció. A pekingi központi bank nem is titkolja, hogy a digitális valuta évtizedes fejlesztése a kínai állampolgárok és vállalatok totális ellenőrzését célozza. A kiépülő infrastruktúra tágabb értelemben a Kínai Kommunista Pártnak kínál szinte korlátlan betekintést polgárai és vállalatai pénzügyi életébe. A pénzügyi tranzakciók valós idejű láthatósága, valamint a fejlett analitikai eszközök, s mesterséges intelligencia alkalmazása, nem csak az adóhivatal, s a gazdasági szabályozó hatóságok, de a rendőrség dolgát is megkönnyíti.

Nehéz megítélni a hátrányok és előnyök arányát, amennyiben ez a pénzügyi infrastruktúra átnyúlik Kína határain. Mégsem nehéz megjósolni, hogy ha a pekingi vezetés túlságosan belelát a digitális pénztárcákba, akkor ugyanolyan embargó sújthatja az e-jüant, mint amire a Kínai Kommunista Párt  által ellenőrzött közösségi média alkalmazások és IT-technológiák esetében több példát láthattunk az elmúlt években a tengerentúlon.