Az Oroszországgal és néhány kisebb külső termelővel kiegészített kartell, az OPEC+ előreláthatólag tartja magát az eredeti menetrendhez, és májusban is visszafogott mértékben, azaz napi 400 ezer hordó körüli mennyiségben határozza meg a tagjainak engedélyezett exportálható olajtöbbletet. Az olajár nagyjából 10-15 százalékos sávban ugrál a háború kirobbantása óta, most épp a járvány előretörése miatti kínai lezárások okoztak riadalmat a piacon.

Fotó: NurPhoto via AFP

Az így is 110 dollár felett, 14 éves csúcson mozgó jegyzés, a keresleti nyomás, az orosz olajszállításokat érinti nyugati embargó esetleges kiterjesztése mind a termelés fokozásában tenné érdekeltté a feleket, de úgy tűnik, az arabok egyelőre ki akarják élvezi magas olajár előnyeit, és sajtóértesülések szerint az Egyesült Államok felől érkező nyomás ellenére sem hajlandóak egy radikálisabb döntésre.

A menetrend szerint elvileg 432 ezer hordós májusi emelést kellene meglépniük. De az is lehet, hogy a bizonytalan helyzetben maradnak a standard 400 ezer hordós növekménynél – amellyel az OPEC+ tavaly augusztus óta havi rendszerességgel bővíti a kínálatot, noha azzal az oroszok malmára hajtanák a vizet.

Más kérdés, hogy technikai okok, a járványidőszakban elmaradt beruházások miatt az eddig elrendelt termelésbővítést sem tudták tartani a tagállamok, februárban például napi 1,1 millió hordóval maradtak el saját kitermelési céljuktól. Közben folyik a szokásos háttéralku sorozat, Amíg a nyilvánosságnak a kartell két vezető ereje, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek fennen hangoztatja, hogy kiveszik a részüket az olajpiac kiegyensúlyozásából és stabilizálásából, és nem vesznek tudomást az ukrajnai helyzetről, mellőzve minden politikai véleménynyilvánítást, ugyanakkor jemeni háborújuk nyugati támogatásától és az Irán elleni embargó feloldásától teszik függővé következő lépéseiket. A termelési volumenüket illetően az oroszokkal közel egy szinten álló szaúdiak nem akarják kockáztatni a Kremllel nehezen kialakított olajpiaci együttműködést, ami „a fogyasztók javát szolgálja”.

Akárhogyan is döntenek, az orosz olaj számára új piacokat kell keresni. Ami nem is olyan nehéz, hiszen az új helyzetben az olcsó olajra egyre többen jelentkeznek be Ázsiából, nem tartva az amerikaiak esetleges szankcióitól. Kedden a vezető indonéziai olajipari társaság, az állami Pertamina kopogtatott az oroszoknál, mondván olcsó az olajuk és amíg szankciók nem érintik az exportjukat, addig miért ne vásárolhatnának tőlük? Az inváziót Djakarta nem ítélte el, s olajcége India közbeiktatásával fizetne az olajért – írja a Reuters. A Pertamina májusra kibővíti és a kéndús orosz olaj fogadására is alkalmassá teszi a napi 150 ezer hordó nyersolaj feldolgozására képes balongani finomítóját.

Az indiaiak is bevásároltak az akciós orosz olajból. A legnagyobb helyi finomítótársaság, az Indian Oil Corp 3 millió hordó Ural típusú olajat vett májusi szállításra, míg a Hindustan Petroleum és a Bharat Petroleum több szállítmány Szokol típusú olajra szerződött a szintén indiai ONGC -vel, amely a Szahalin-1 projekt olaját viszi haza ily módon. Elszámolni rúpiában fognak egymással.

Az ONGC résztulajdonos a Szahalin-1 szénhidrogénmezőn, ahonnan – ahogy az orosz piacról is – épp most távozik az amerikai Exxon. Az olajat mélyen a piaci ár alatt kínálták. A legnagyobb felvevőpiac Kína lenne, de ott hezitálnak még, miután Washington kemény szankciókat lengetett be Moszkva bármilyen jellegű támogatása esetén. Az olajfegyver pedig ebbe a sorba illik.