Nem mindennapi esemény, amikor egy politikus kiáll a nyilvánosság elé és töredelmesen bevallja, hogy hibát követett el. Márpedig pont ez történt az Egyesült Államokban három héttel ezelőtt, amikor Janet Yellen, a Biden-adminisztráció pénzügyminisztere, egy CNN-nek adott interjújában bevallotta, hogy rosszul mérte fel az infláció pályáját. A pénzromlás üteme négy évtizedes csúcsot döntve májusban már 8,6 százalékra nőtt éves összevetésben. Ezután azért a mundér védelmében gyorsan hozzátette, hogy előre nem látható külső sokkok okozták az elszálló inflációt. 

Annak ellenére, hogy a felelősséget hárította, dicséret illeti a korábban a Federal Reserve (Fed) elnökeként is dolgozó Janet Yellent az őszinteségéért, amivel követte Jerome Powell jelenlegi Fed elnököt, aki a tavalyi szenátusi meghallgatásán beismerte, hogy a megnövekedett infláció nem csak átmeneti.

U.S. Federal Reserve in Washington, D.C
Fotó: Yasin Ozturk / Anadolu Agency / AFP

A sors fintora, hogy nemrég Japánban is történt egy ritka bocsánatkérés, amit a Bank of Japan elnöke, Kuroda Haruhiko, követett el, azután, hogy egyik nyilatkozatából arra lehetett következtetni, hogy örül annak, hogy végre van szemmel látható infláció a sokáig deflációval küzdő japán gazdaságban.

Visszatérve az Egyesült Államokba, kicsit lassan, de végül mindenki számára világos lett, hogy komoly inflációs nyomás van a gazdaságban, ami nem múlik el egyik napról a másikra. Jerome Powell és Janet Yellen nem győzik hangsúlyozni, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek az árak további emelkedésének megakadályozására, így nem csoda, hogy a múlt héten három évtizede nem látott mértékű, 75 bázispontos kamatemelést hajtott végre az amerikai jegybank szerepkörét ellátó Federal Reserve. 

A kamatemelést követő sajtótájékoztatón a kérdések többsége már nem is az inflációra vonatkozott, hanem arra, hogy mi lesz a gazdasággal az infláció elleni harc közepette. Powell erre azt mondta, hogy hisz benne, hogy megvalósítható a „soft landing”, azaz a sokkhatásoktól mentes puha landolás. A Fed elnöke a munkanélküliség kismértékű növekedése mellett elérhetőnek tartja a célként kitűzött 2 százalékos inflációt. Én is tartozom egy vallomással: nem hiszem, hogy ezt meg tudják oldani, azaz komoly gazdasági lassulás nélkül le tudnák szorítani az inflációt.