Dollármillárdokat költ új olajfúró tornyokra a Shell a Mexikói-öbölben
Korábban az elemzők arra számítottak, hogy százdolláros olajárnál az amerikai palaolaj-termelők majd tömegesen piacra lépnek. Ám ezt még Biden elnök kifejezett felszólítására sem tették meg. Sőt, még a 120 dolláros olajár sem adott elég ösztönzést az amerikai olajtermelőknek. Késleltetik a fúrásokat, s a pénzt beruházások helyett részvény-visszavásárlásokra költik, hogy megtartsák a maradék befektetőiket. A globális zöldülés ugyanis az alternatív, a fenntartható és a környezettudatos ágazatokba csábítja a tőkét.
Meglepő ebben a környezetben, hogy a Mexikói-öböl legnagyobb kitermelője, a holland-angol Shell még mindig dollármilliárdokat fektet az olajfúrásba. A The Wall Street Journal beszámolója szerint, a Shell az utolsó simításokat végzi egy hárommilliárd dolláros projekten. A Vito platformot még ebben a hónapban kivontatják New Orleanstól délkeletre, 150 mérföldnyire a partoktól, hogy az 1200 méter mély vizeken nyolc olajkút kezdhesse meg a munkáját.
„A Vito-beruházást 2018-ban indítottuk, s az elkövetkező években a jelenlegi termelési szint fenntartásához is több milliárd dollárt kell befektetnünk” – mondta Paul Goodfellow, az olajvállalat mélytengeri műveletekért felelős globális vezetője.
A Shell törekvését nem csak a zöldmozgalmak árnyékolják be, Joe Biden is azzal kampányolt még elnökjelöltként, hogy hivatalba lépve majd megakadályozza az újabb olajfúrásokat a szövetségi területeken, beleértve a Mexikói-öböl térségét is. Az amerikai elnök környezetvédő elszántságát azonban kikezdte a gallononként hat dollár fölé emelkedő benzinár. Az időközi választások közeledtével a demokrata adminisztráció a zöldpolitika és az infláció leküzdése között próbál egyensúlyozni. A legfrissebb kompromisszum egy olyan ötves terv, amely az Atlanti-óceánon és a Csendes-óceánon korlátozza az olajkutatást, míg a Mexikói-öbölben és Alaszka déli partjainál engedélyezi az új fúrásokat. A terv azonnal két tűz közé került, mind a környezetvédők, mind az olajlobbi kritizálja az elnöki elképzelést. Ennek ellenére a Biden-terv az olajvállalatok számára „felhívás keringőre”. A Shell öbölbeli riválisa, a BP is fejlesztési terveket kovácsol a további kitermelésre. Ami annál is feltűnőbb, mert a 2010-ben a BP megbízásából az öbölben dolgozó Deepwater Horizon olajfúró torony katasztrófája az eddigi legnagyobb mélytengeri olajkitörést okozta. A kárenyhítés 60 milliárd dollárjába került a BP-nek.
Mindkét nagy olajvállalat arra hivatkozik, hogy a beruházások ellenére a fosszilis tüzelőanyagokról az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra helyezik át a hangsúlyt. A Shell arra számít, hogy ebben az évtizedben évente 1-2 százalékkal csökkenti az olajtermelését, s az olaj- és gázipari nyereséget a megújulóenergia-termelés finanszírozására fordítja. Ám a folyamat hosszú évekig tart, és a vállalat termelésének globális visszafogása ellenére sem lassul a kitermelés az öbölben, amely a teljes olaj- és gáztermelés 10 százalékát adja.
A környezetvédő csoportok azt akarják, hogy az olaj- és gáztermelést azonnal korlátozzák az Egyesült Államok partjainál a szövetségi vizeken. Ahogy Athan Manuel, a Sierra Club földvédelmi programjának igazgatója fogalmazott: Sürgetjük az elnöki adminisztrációt, hogy ne engedélyezzen új tengeri fúrásokat, és ne kössön új koncessziós szerződéseket.
A BP és a Shell azt állítja, hogy a Vitóhoz hasonló új platformok kisebbek, mint a régi fúrótornyok, és az éghajlatot károsító gázkibocsátásuk is mérsékeltebb, energetikai elemzők szerint pedig az öbölben termelt olaj elégetése során képződő gázok üvegházhatása alacsonyabb a másutt termelt kőolajhoz képest.
