– Milyen hatása van az Erste Bank portfóliójára a Commerzbank Zrt. megvásárlásának, és hol tart most az integrációs folyamat?
– A német Commerzbank tavaly tavasszal döntött úgy, hogy megválik néhány külföldi érdekeltségétől, köztük a magyar leánybanktól is. Ahogy nyáron kiírták a tendert, mi jelentkeztünk is rá, és egy hosszú, három-négy körös kiválasztási folyamat végén nyertünk. Tavaly év végén írtuk alá az előzetes megállapodást az üzletről, és mostanra – pontosabban 2022 augusztusának a végére – jutottunk el oda, hogy rendelkezésre áll minden szükséges jóváhagyás, tehát a Gazdasági Versenyhivatalé, az adóhatóságé, és a Magyar Nemzeti Banké is. (Utóbbi egyébként két körös engedélyeztetés volt.)
A mostani fázisban pedig minden erőnkkel arra törekszünk, hogy az ügyfélállomány migrációját még ebben az évben végre tudjuk hajtani. Az érintett, hozzávetőleg 500 ügyfelet már levélben értesítettük, és az mindenképpen biztató, hogy a levelek kiküldése óta eltelt két-három hétben még nem érkezett egyetlen jelzés sem a részükről, hogy ne velünk szeretnének a jövőben együttműködni.
– Hány új ügyfelet hozott a Commerzbank megvásárlása, milyen ezeknek az összetétele, és számolnak-e jelentősebb lemorzsolódással?
– Bízom abban, hogy az ügyfelek döntő többségét végül meg tudjuk tartani, a legrosszabb forgatókönyvünk is maximum 10-15 százalékos lemorzsolódással számol. A Commerzbank egyébként az átmeneti időszakban is normál körülmények között működik, az ügyfélállomány és a portfólió is bővülni tudott. Mi mindent megteszünk azért, hogy az ügyfeleknek az átmenet a lehető legkevesebb tennivalóval járjon, például még a számlaszámuk sem változik majd. Ezenkívül Béccsel portfóliómegosztási lehetőségünk is van, vagyis szükség esetén az anyabank könyveit is tudjuk használni: ez szintén olyan dolog, amelyből az ügyfelek semmit sem éreznek, de jelentősen növeli a mozgásterünket, és a teljes hitelállományt át tudjuk majd venni.
Szintén nagyon fontos, hogy a migrációt követően a magyar Commerzbank beintegrálódik majd az Erstébe, tehát Erste név alatt fut majd a majdan már egyesített portfólió.
Az Erste Bank nagyságrendileg most 1050 milliárd forintnyi kinnlévőséget kezel – hitelt és kötvényt egyben –, és azt várjuk, hogy a Commerzbank átvétele után minimálisan 15 százalékkal növekedni fog majd ez a portfólió.
Az új ügyfelek hozzávetőleg kétharmada kis- és középvállalat, egyharmada nagyvállalat, az állománynál pedig nagyjából pont fordított az arány. Az Erste vállalati üzletága pedig 7500 ügyféllel áll kapcsolatban, ehhez adódik majd hozzá a Commerzbank már említett félezer ügyfele.
– A vállalati szektort sokként éri a megugró energiaár és Mit látnak ennek kapcsán az ügyfeleken, érezhető-e pánikhangulat?
– Pánikot nem látunk, inkább azt, hogy az ügyfelek keresik a támpontokat a kialakult helyzetben. Az infláció, a drágulás témája minden beszélgetésben felmerül, az ügyfelek érdeklődnek, hogy ki mit hallott, mi a véleményünk a kialakult helyzetről.
A cégek értelemszerűen nagyon erős költségkontrollt alkalmaznak minden területen: ennek persze megvannak a korlátai, hiszen léteznek olyan fix tételek, amelyekkel kalkulálni kell. Így előfordul, hogy a termelésbe is bele kell nyúlni, még mielőtt a drasztikusan megnőtt számlák megérkeznének.
Tömeges leállás vagy gyárbezárás ugyanakkor a mi ügyfeleink körében nem fordult elő, és a banki kapcsolatokban sincs törés, vagyis nem nőtt érezhető mértékben a késedelmes fizetések aránya.
Ahol rövid időn belül nagyon megugrottak a költségek – például az építőiparban –, ott azt látjuk, hogy a cégek saját erőből igyekeznek előteremteni a többletforrásokat, így egyelőre nem látszanak a növekvő nemteljesítés jelei.
Az ugyanakkor biztos, hogy az infláció, az emelkedő bérek nagy nyomás alatt tartják a vállalati szektort, amely így kevesebb, de jobban fizetett munkaerő alkalmazásával próbálja megoldani a működést. Ezzel párhuzamosan a partneri kör szelekciója is zajlik, tehát azokat az ügyfeleket tartják meg a vállalatok, akik képesek a megnövekedett árakat megfizetni. Ennek a folyamatnak persze a fogyasztásra is hatása lesz, hiszen az előbb stagnálásba, majd csökkenésbe fordul át.
– A finanszírozásban milyen folyamatokat látni, hogyan reagálnak az emelkedő kamatokra a cégek, elképzelhető-e a földbe állás a piacon?
– Az új kihelyezéseknél átalakult a mix, miközben a forinthitelek kihelyezései csökkennek, a devizahiteleké nő. A támogatott forint konstrukciók iránt is megnőtt az igény, mindenki várja az újabb termékek bevezetését. A láthatóan csökkenő kereslet ellenére ugyanakkor biztos, hogy nem lesz az idén földbe állás, hiszen az év első fele még bőven két számjegyű emelkedést hozott a kihelyezéseknél, miközben az év második részében stagnálás, vagy enyhe csökkenés várható. Ennek nyomán az év egészében még egy szerényebb ütemű bővülésre azért mindenképp lehet számítani, 2023-ra viszont már egyértelműen jelentős csökkenést látunk.
Ami az árakat illeti, úgy vélem, hogy a kamatok plafonja még egyáltalán nem jött el. A piaci forinthiteleknél láthatóan esik a kereslet, a korábban nagyon népszerű, fix kamatozású, hosszú lejáratú forint finanszírozás iránti kereslet pedig eltűnt, ami persze logikus is. A devizahitelek állományát pedig az euróárfolyam alakulása is nagyban befolyásolhatja, hiszen egy erőteljesebb forintgyengülés hirtelen felduzzaszthatja a portfóliót.
Az euró árfolyamánál egyébként az év hátralévő részében nem várunk drámai mozgásokat, bár az átlagos, 2022-es árfolyam valószínűleg 400 forint felett lesz majd.
Azt viszont leszögezhetjük, hogy az olcsó pénz és olcsó forrás időszakát évekre elfelejthetjük, hosszú idő lesz letörni az inflációt és a kamatokat. A cégek pedig be kell, hogy építsék az áraikba a magas kamatok hatásait, és csak azok a vállalatok maradhatnak hosszú távon életképesek, akik ezt meg is tudják tenni. Persze a megugró inflációt és kamatszintet eleinte mindenki megdöbbenéssel fogadja – most sem történt ez másként –, de a megváltozott feltételek hosszabb távon beépülnek a mindennapokba, és a vállalatok is kénytelenek megbarátkozni azzal, hogy ki kell tudniuk termelni a megemelkedett költségeket.
– Arról korábban már esett szó, hogy az NPL-rátánál (a nemteljesítő hitelek arányánál) egyelőre nem látszik drámai mértékű növekedés. Hosszabb távon ezen a téren hogyan alakulhat a helyzet?
– A piacon jelenleg valamivel 3 százalék felett mozog az NPL-ráta, az Ersténél ennél is alacsonyabban. Bár az világos, hogy ezek az arányok nem tarthatók fenn, duplázódásnál nagyobb kiugrást nem szeretnék belelátni a jelenlegi helyzetbe. A mostani, 70 százalék környéki hitel/betét arányunk mellett egyébként még egy háromszoros emelkedést is elbírnánk, de ennek az esélyét minimálisnak látom. Ennek leginkább az az oka, hogy a cégek likviditási helyzete jó, és első körben a szabad forrásaikat csoportosítják át, ha átmeneti gondjaik támadnának. A gondok akkor kezdődnek, amikor a hitelek összege meghaladja a likvid forrásokét.
– A válsághelyzet hogyan alakítja át a versenyt a hitelintézeti piacon?
– Minden válsághelyzet hamar kihozza a különbségeket a jól és kevésbé jól működő szereplők között: ez éppúgy igaz a vállalatokra, mint a bankszektorra. Azt látom, hogy jelenleg több olyan szereplő is működik a vállalati banki piacon, amelynek a költség/bevétel rátája alapján nem szabadna, és ez az előttünk álló időszakban ki is ütközik majd. A másik fontos dolog, hogy az organikus növekedés, a piacszerzés lehetősége válság idején mindig nehezebb: mindenki kapaszkodik abba, amije van, az új ügyfelek szerzése vagy a másik oldalon a pénzügyi szolgáltató váltása ilyenkor kissé háttérbe szorul.
– A vállalati területen lát-e akvizíciós lehetőségeket a piacon?
– Mindig kicsit irigykedve néztem a bank többi részlegét, amikor bejelentették az akvizíciós lépéseket, hiszen a vállalati oldalon nem bővelkedtünk ilyen lehetőségekben. Az akvizíciós lehetőségeket természetesen folyamatosan vizsgáljuk az Erste Banknál, ám a vállalati oldalon most nem látok olyan hírt, amely alapján a közeljövőben ilyenre lehetne következtetni.
– Az Erste Bank vállalati üzletágának igen jó híre van a piacon, miközben jelentős növekedést is elértek az elmúlt években. A mostani, bérinflációval és munkaerőhiánnyal is terhelt környezetben nem tartanak-e attól, hogy a felkészült kollégákat elcsábítják a versenytársak?
– Az ügyfélelégedettségi mutatók alapján négy éve elsők vagyunk a piacon, ami óriási érték. Az is igaz viszont, hogy az üzletágban elért gyors növekedés miatt az utóbbi években ránk terelődött a fény, és a versenytársak is elkezdték keresni az Erste munkatársait. Ezt azért is aggodalommal figyeljük, mert óriási energiákat fordítunk a kollégáink továbbképzésére, és nem lenne jó, ha ez a befektetett energia máshol kamatozna. Amikor viszonylag kicsik a bérkülönbségek a szektoron belül, a jó vállalati kultúra, a közösség kellő megtartó erőt jelenthetnek, de van az a helyzet és bérkülönbség, amikor már valaki elcsábul. Természetesen mi sem nézzük tétlenül a piaci fejleményeket, igyekszünk a pénzügyi és béren kívüli juttatásoknál is tartani a lépést. Az igazi motiváló erőt viszont meggyőződésem szerint az jelenti, ha olyan jövőképet tudunk nyújtani a dolgozóinknak, amiért megéri nálunk maradni.
