A dollár mintegy 10 százalékot erősödött 2022-ben, pedig 8 százalékkal lejjebb van, mint a szeptember végi csúcsa. Az S&P 500 17 százalékos veszteséget mutat, hiába emelkedett 11 százalékot október közepi lokális mélypontjáról. Látszik tehát, hogy felfele és lefele egyaránt van tér, a 200 napos mozgóátlagok tesztelésénél mutatott áralakulás pedig minden bizonnyal sokat elárul majd az amerikai részvénypiac és a dollár erejéről. Mivel rendkívül fontos szintekről van szó, érdemes ezt a mozit türelemmel nézni, és nem „árnyékra vetődni” a rövid távú zajos mozgások nyomán.
Számos érv szól a további részvényáresés és a dollár további erősödése mellett.
Hiába esett sokat az S&P 500, még mindig drágának számít historikus összevetésben. Az értékelési szorzók ugyan lejjebb jöttek, de ez betudható a megemelkedett kamatkörnyezetnek. A vállalati eredményekre vonatkozó implikált várakozások csak minimális mértékben csökkentek. Az elemzők is csupán 5 százalék körüli átlagos eredménycsökkenést valószínűsítenek, pedig egy recesszióban inkább a 20-30 százalékos esések a jellemzők. Nagy kérdés persze, hogy lesz-e az USA-ban, vagy nem (az előretekintő makromutatók, csakúgy, mint a rekord inverz hozamgörbe, recessziót jeleznek, az épp befutó visszatekintő adatok és vállalati beszámolók viszont egész jó növekedést mutatnak), de az kijelenthető, hogy ha lesz, azt nem árazták be a részvénypiacok.
A fenti érvek kapcsán nem meglepő, hogy az uralkodó narratíva recessziót vár Amerikában, és ennek megfelelően további részvényárfolyam-esésre pozicionált.
De mi van akkor, ha az USA-ban nem lesz mély recesszió, esetleg összejön a Jerome Powell Fed-elnök által óhajtott „puha landolás”? Vagy csupán a sok félelem által övezve felmászunk a „félelem falán”? Könnyen lehet, hogy a nagyobb meglepetést és a nagyobb fájdalmat a piacokon a kockázati étvágy növekedése okozná.
Jelen anyag a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik az OTP Bank hivatalos álláspontjával.
