Van még erő a passzív alapokban
Mára már csak az S&P 500 indexet több mint 7 ezermilliárd dollárnyi tőke követi passzívan, és különböző becslések szerint az amerikai részvénypiaci kapitalizáció negyedét-harmadát teheti ki az indexkövető alapokban kezelt vagyon. De hol lehet ennek a folyamatnak a vége? Az utóbbi néhány évben az indexkövető befektetéseket számos kritika érte; egyes szakértők buboréknak titulálják a passzív befektetések dinamikus növekedését, és azt prognosztizálják, hogy az indexkövető alapok egyre növekvő népszerűsége hasonlóan csúnya véget fog érni, mint az információtechnológiai buborék 2000-es és a pénzügyi szektorbeli buborék 2007-es kidurranása.
Kétségtelen párhuzam az 1990-es évek végének technológiairészvény-mániája és a mai indexalapok térnyerése között, hogy mindkét szegmens viszonylag rövid idő alatt nagy tőkebeáramlást könyvelhetett el. De itt véget is érnek a párhuzamok;
míg a technológiai buborékot aktív befektetési döntések – nevezetesen, hogy az aktív portfóliómenedzserek egyre nagyobb súllyal allokáltak a technológiai részvények felé – fújták, addig az indexkövető alapok éppen azért nyernek egyre nagyobb teret, mert egyre több befektető kerüli az aktív döntéseket.
A technológiai lufi egyre nagyobbra fújódása során a portfóliók egyre koncentráltabbá váltak; ezzel szemben a tőke aktív alapokból indexkövető alapokba való áramlásával a portfóliók egyre diverzifikáltabbá válnak.
A passzív alapok nyilvánvaló előnyei ellenére tény, hogy az indexált alapok árelfogadók, azaz nem járulnak hozzá az egyes értékpapírok fair árának meghatározásához; az értékelésükről végső soron az aktív portfóliómenedzserek gondoskodnak, akik fundamentális elemzésekkel alátámasztott befektetési döntéseket hoznak. A fentiek miatt valóban létezhet a passzív alapok piaci részesedésének egy olyan küszöbértéke, amely felett az egyes értékpapírok árazását eltorzíthatja a passzív befektetések túl magas részaránya. Ezen küszöbérték meghatározásához – bár a pontos értéket valószínűleg soha nem fogjuk tudni belőni – fontos különbséget tennünk a passzív alapok által kezelt vagyon és a passzív alapok által generált kereskedési volumen között. A passzív alapok sokkal ritkábban kereskednek, mint aktív társaik; ha azzal a rendelkezésre álló adatok alapján reális feltételezéssel élünk, hogy az aktív alapok portfólióforgalma évi 50 százalék, míg a passzív alapoké évi 10 százalék, akkor azt láthatjuk, hogy még akkor is az aktív portóliómenedzserek adnák a kereskedési volumen több mint felét, ha a kezelt vagyon 80 százalékát passzív befektetési alapokban kezelnék. Márpedig a fair ár meghatározása szempontjából nem a kezelt vagyon, hanem a kereskedési volumen mérvadó, így a passzív befektetések térnyerése még nagyon sokáig nem veszélyezteti a hatékony árképzést.
