Egyéves vajúdás után felfüggesztették az EY könyvvizsgáló és tanácsadó üzletágának globális megosztását. A tavaly májusi bejelentést követően már korábban is rétestésztaként nyúltak a tárgyalások. Olyan gondokkal is meg kellett küzdeni, mint a már visszavonult partnerek ellenállása, akik féltik a nyugdíjukat, ha az új könyvvizsgáló cég nem lenne életképes. Ráadásul ők vállalati tanácsokban ülnek, vagyis továbbra is fontos kapcsolatot jelentenek az EY számára.
Ám egészen új helyzetet teremtett Frank Mahoney globális alelnök és John King amerikai alelnök nyílt lázadása. Ők ugyanis meggyőzték az új könyvvizsgáló élére kiszemelt Julie Bolandot, az EY amerikai részlegének vezetőjét, hogy a könyvvizsgálóknak nagyobb részt kell kapniuk az osztozkodás során, mint a sokkal jövedelmezőbb tanácsadói üzletágnak. A lobbizás olyan sikeres volt, hogy Boland ugyan magénak tudhatja az amerikai régió kétharmados támogatását, mégsem fogadtatta el erőből a szétválás eddigi tervét. Ehelyett hallgatott a keményen ellenálló kisebbségre. Emiatt a globális vezetők legutóbbi tanácskozásán az amerikai részleg blokkolta a megállapodást. Iparági elemzők szerint minél tovább tart a bizonytalanság, annál nagyobb kárt okoz a cégnek a tengerentúliak szabotázsa.
Bár az EY 140 országban van jelen,
az amerikai részleg alkupozíciója a legerősebb,
mert a globális bevételek több mint 40 százaléka a tengerentúlról származik. Már tavaly kiderült, hogy az egyik legégetőbb kérdés: vajon az EY könyvvizsgálati üzletágában maradó partnerek mennyi kifizetésre számíthatnak, ha támogatják a sokkal jövedelmezőbb tanácsadói üzletág önállósodását? Miközben van egy 10 millió dolláros a nyugdíjas partnerek ígérvénye. Ebből a nem finanszírozott nyugdíjtervből 7 milliárd dollár az Egyesült Államokban vállalt kötelezettség, amely a szétválás után a közös társaságnál jóval kisebb és kevésbé jövedelmező könyvvizsgáló cégre hárulna.
Joggal aggódnak a könyvvizsgálók és a nyugdíjasok, hogy a végén hoppon maradnak.
Az amerikai részleg azt követeli, hogy erősítsék meg a könyvvizsgálatra összpontosító céget az új tanácsadó cég rovására. Ám ez nem vonzó a brit és az európai partnereknek, mert csökkenti a nekik járó felosztható összeget. Így a többség felsorakozott az eredeti terv mögött.
Külön érdekesség, hogy a globális megállapodást végső soron megfúró Julie Boland apja, Jim Boland is különböző ügyfél cégek igazgatóságaiban ülő, nyugdíjas EY-partner. És ők azt mondják:
Mi vagyunk a vállalat legnagyobb hitelezői, és megvédjük a jogainkat.
Tavaly nyáron még a Big Four egy másik tagja, a Deloitte is fontolgatta a kettéválást. Az üzletágak felosztása mellett szól, hogy a gyorsan növekvő tanácsadói oldal könnyebben szerezhet új ügyfeleket, anélkül, hogy korlátoznák a tanácsadást a könyvvizsgáló ügyfeleinél. A szabályozók már most is világszerte aggódnak az összeférhetetlenség miatt.
Optimizmust sugároz Carmine Di Sibio, az EY globális vezetője. Persze, érthető, hogy támogatja a szétválást, ha ő vezetné az új tanácsadó céget. Troy Janes, a Purdue Egyetem számviteli professzora és az EY korábbi könyvvizsgálója viszont arra figyelmeztetett:
A versenytársak most könnyen elcsábíthatják a legjobb partnereket.
