Váratlan nehézséggel szembesült az Ernst & Young, mely hónapok óta fontolgatja, hogy globálisan megosztja tanácsadói és könyvvizsgálói üzletágát. Bár korábban júniusra tervezték az úgynevezett "go or no go" döntést, vagyis azt a döntési pontot, ahonnan már nincs visszatérés. A Wall Street Journal információi szerint, több milliárd dollárnyi ügye lassítja a döntési folyamatot, ezért legkorábban augusztus közepén derülhet ki, hogy valóban kettévágják-e a társaságot.
Carmine Di Sibio, az EY globális elnök-vezérigazgatója csütörtökön a cég 300 ezer partnerével és alkalmazottjával folytatott internetes közvetítésen elmondta: a társaság 45 milliárd dolláros rekordbevételt könyvelt a június 30-án véget ért pénzügyi évben, ami 13 százalékos növekedés az előző évhez képest.
Az amerikai tőzsdei lap az ügyet ismerő személyektől úgy tudja, az EY vezetése az erő pozíciójából akarja levezényelni a társaság felosztását, s mindenképpen kerülné az elhúzódó peres eljárásokat.
Az egyik legégetőbb kérdés, amelyről még tárgyalnak, szivárogtatták az ügyet ismerők: vajon az EY könyvvizsgálati üzletágában maradó partnerek mennyi kifizetésre számíthatnak, ha támogatják a sokkal jövedelmezőbb tanácsadói üzletág önállósodását? Ám a kifizethető összeget jelentősen korlátozza, ha túl sok casht égetnek el az adósságrendezés során. A körülbelül 10 milliárd dollárnyi adósság a nyugdíjas partnereknek ígért kifizetést jelenti. Ez a 10 milliárd dolláros nem finanszírozott nyugdíjterv, melyből 7 milliárd dollár az Egyesült Államokban vállalt kötelezettség, a szétválás után a közös társaságnál jóval kisebb és kevésbé jövedelmező könyvvizsgáló cégre hárulna. A könyvvizsgálók kifizetéseit jórészt az EY tanácsadói üzletágának nyilvános kibocsátásából (IPO) származó bevétel fedezné, a fennmaradó részt pedig kölcsönből finanszíroznák. Ám minél több jár a nyugdíjasoknak, annál kevesebbet kapnak az aktív könyvvizsgáló partnerek.
Az üzlet további aspektusai közé tartozik az úgynevezett versenytilalmi megállapodás időtartama, amely megakadályozná, hogy a könyvvizsgáló cég ugyanazon üzleti tevékenységet folytasson, mint az új tanácsadó cég. Egyelőre a márkanévről sem született döntés, bár a cégen belül az a hír járja, hogy a könyvvizsgáló cég megtartja az EY nevet.
Az amerikai cég jelentős alkupozícióval rendelkezik a tárgyalásokon, miután az EY globális bevételeinek több mint 40 százaléka a tengerentúlról származik. Az EY további vezető cégei közé tartozik Ausztrália, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, India, Olaszország, Japán, Hollandia, Szingapúr, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság. Miután a végrehajtó bizottság kimunkálta a megállapodás részleteit, s dűlőre jutott a legnagyobb tagvállalatok vezetőivel, még meg kell győznie a globális hálózatát alkotó nagyjából 140 ország partnereit. Az egyes tagvállalati szavazások őszig vagy akár télig is elhúzódhatnak.
Az EY vezetőinek nem elég a könyvvizsgáló partnereket megnyugtatni, hogy a tanácsadó cég 15 százalékának eladásával felszabadítható, várhatóan 10 milliárd dollár elegendő tőkét biztosít a stabil működéshez, az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) jóváhagyása csak akkor remélhető, ha a könyvvizsgáló céget kellően tőkeerősnek ítélik, hogy állja a piaci volatilitás hullámait. A tanácsadó cég 15 százalékának eladását a jövő év végére tervezik, remélve, hogy addigra felszálló ágba kerülnek a részvénypiacok. Amennyiben a felívelés késne, s az IPO a vártnál kevesebbet hozna, akkor a szétválás újabb halasztást szenvedhet.
Az EY kettéválására azért is irányul különös figyelem, mert a „nagy négyes” egy másik tagja, a Deloitte is vizsgálja a globális könyvvizsgálói és tanácsadói üzletágának felosztását.
