Napjaink járműipari paradoxona a nikkelfelhasználás. Bár az elektromos járműveket úgy tervezték, hogy hosszú távon kevésbé károsítsák a környezetet, mint a hagyományos autók, a gyártási folyamatuk azonban jelentős környezeti ártalmakkal jár. Most az akkumulátorokba épített nikkel került az érdeklődés középpontjába, mert az indonéziai nikkelbányászat az őshonos fajok garmadájának élőhelyéül szolgáló esőerdők kivágásával kezdődik.
Az Indonéziában bányászott lateritérc a kínaiak által kidolgozott HPAL eljárás révén válik alkalmassá autóipari felhasználásra. Ennek során
a nikkelércet kénsavba öntik, s hatalmas nyomáson 200 celsiu sfok fölé hevítik.
A nikkel ilyen módon történő kinyerése közel kétszeres szén-dioxid-intenzitású a Kanadában és Oroszországban található szulfid-nikkel bányászatához képest. Az indonéziai lateritérc feldolgozásának egy másik módja – amelynél gyakran szénüzemű kemencéket használnak –, pedig hatszor annyira szén-dioxid-intenzív. Éppen az elektromos autók rohamos terjedése miatt került előtérbe az indonéziai nyersanyag, mert a kanadai és oroszországi bányák már nem bírják kielégíteni a megnövekedett keresletet.
Az árhatásról már nem is szólva, mert Indonézia a világ legnagyobb nikkelforrása, ám a lerakódások nem mélyen a föld alatt, hanem a felszín közelében, egymást átfedő erdők alatt fekszenek. Más szóval, a nikkelhez való hozzájutás egyszerű és olcsó, csak előbb ki kell irtani az őserdőt. Az meg már tényleg csak hab a nikkeltortán, hogy Washington és Peking megromlott viszonya miatt,
az amerikaiak és a kínaiak még versengenek Indonéziában a nikkel koncessziókért.
Van még csavar ebben a paradoxonban, hogy a nikkelfelhasználás azért futott fel a villanyautó-gyártásban, mert az emberi jogi csoportok és az újságírók rászálltak a kobaltra, amit gyermekmunkásokkal bányásztatnak a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Nekik kisebb járatokat kellett vágni a föld alatt. Ezért az autógyártók úgy módosították akkumulátoraikat, hogy több nikkel hozzáadásával kiváltsák a kobaltot.
A Tesla egy áprilisi jelentésében azt írta, hogy
az elektromos járművek több károsanyag-kibocsátást okoznak a gyártási fázisban, mint a hagyományos járművek,
részben az ásványok kitermelésének és finomításának köszönhetően. A vállalat szerint, két év használat szükséges ahhoz, hogy egy elektromos autó teljes károsanyag-kibocsátása egy hasonló, belső égésű motoros járműé alá csökkenjen. A jelentés szerint
a nikkel felelős az akkumulátorcellák előállítása során keletkező szén-dioxid-kibocsátás több mint egyharmadáért.
2018 előtt az elektromos járművekben használt nikkel nagy része Kanadából és Oroszországból származott. Az ott található szulfid-nikkel általában jobb minőségű és könnyebben feldolgozható, mint más fajták. Ám a mélyen a föld alatt található bányák fejlesztése költséges és időigénye, és a kereslet az elmúlt években megugrott, különösen, hogy a kobaltfelhasználást visszaszorították.
A nikkel ára megemelkedett. Így a kínai vállalatoknak már érdemes volt kidolgozni a HPAL eljárást, mely már évtizedekkel ezelőtt is téma volt, de a laterit nikkel feldolgozása csak nagyon nagy mennyiségek esetén gazdaságos. A kínai cégek dollármilliárdokat fektettek be Indonéziában az elmúlt 5 évben. Az elektromos járművek akkumulátoraiban felhasznált
összes nikkel fele Indonéziából származott tavaly, míg a piaci részesedése 2017-ben 5 százalék alatti volt.
Kína uralma az indonéz nikkelfeldolgozásban kockázatot jelent a nyugati elektromos járműgyártó cégek számára. Tavaly az Egyesült Államok kormánya a nikkelt kritikus ásványnak nyilvánította. Idén márciusban bejelentették, hogy
a Ford Motor is nikkel-feldolgozót épít Indonéziában, Sulawesi szigetén.
