Ezért húzzák az időt a NIS eladásánál? Eddig nem hallott forgatókönyv került napvilágra – ezt tudnia kell a Molnak
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságMerkantilista oka van annak, hogy az Egyesült Államok a napokban újabb, ezúttal egy egész hónapos haladékot adott a NIS-Mol-Gazpromnyefty ügy lezárására – ezt Davor Stern korábbi horvát gazdasági miniszter közölte a Forbes Serbiával. Az időhúzás háttere azért érdekes, mert a felszínen egy szimplán politikai helyzetet kell megoldani: a NIS-nek meg kell szabadulnia az orosz résztulajdonosától, ha el akarja kerülni az Egyesült Államok szankcióit. A szankciók azért sújtanák, mert Oroszország négy éve háborút folytat Ukrajna ellen, amelytől a Krím-félszigetet már korábban elcsatolta.
Az orosz résztulajdonos, a Gazpromnyefty hányadát a magyar Mol vásárolná ki. A tárgyalások hónapok óta tartanak. Valamilyen formában történő lezárásukig két engedélyt újít meg újra és újra az Egyesült Államok Külföldi Eszközöket Ellenőrző Hivatala (OFAC).
- az egyik lehetővé teszi, hogy a NIS pancsovai finomítója továbbra is működjön, enélkül veszélybe kerülne Szerbia üzemanyagellátása.
- A másik a Mol és a Gazpromnyefty számára ad további időt a megállapodásra.
A Forbes Serbia azért kérdezte éppen Davor Sternt, mert a volt politikusnak korábban a Mollal és a Gazpromnyefttyel is volt tárgyalási tapasztalata. Davor Stern állítja, hogy az OFAC döntései az Egyesült Államok jelenlegi „kereskedelmi mentalitás” politikáját tükrözik. Pontosan így néz ki mostanában az amerikai politika, és ez tükrözi a merkantilis mentalitását. Mindenben, még ebben a konkrét helyzetben is. „Nem látok más okot, amiért az OFAC két hétre halasztaná a tárgyalások befejezésének határidejét, mert két hét alatt semmi döntő nem változhat. De mivel az energiaszektor globális körülményei ingatagok, az OFAC úgy politizál, hogy talán két hét múlva történik valami, amit most nem tudunk” – mondta.
Akár ma is eldőlhetne az ügy
„Az OFAC-nak nincs érdeke a határidők folyamatos halogatásában, pontosabban nincs gazdasági érdeke. De nyilvánvaló, hogy politikai érdeke van. Mert ha szigorúak lennének abban, hogy az orosz cégeknek nem lehet tulajdonuk nyugati országokban, még Szerbiában sem, akkor miért van ekkora húzódás” – mondja a Forbes Serbia interjúalanya. Megjegyzi, hogy az ilyen, ahogy ő mondja, kereskedelmi gyakorlatot, vagyis az USA által az utóbbi időben végrehajtott politikát a nemzetközi kapcsolatok és a politika szinte minden szegmensében látjuk. „Az állandó szemléletváltás, vagyis a hideg-meleg játék minden szinten és minden területen jelen van.”
„Mivel a tűzszünet, az iráni-amerikai kapcsolatok továbbra is kérdésesek, a béke pedig rendkívül törékeny, ez a kereskedelmi mentalitású politika még értékesebbé válik. Várom, hogy mi történik, és hogyan alakulnak a dolgok” – mondja Stern.
Nem hiszi, hogy a Gazpromnyefty befolyásolhatá az OFAC-ot, hogy az támogassa a NIS-ben lévő tulajdonjoga megtartásában. Szerinte Oroszországnak, azaz a Gazpromnak a NIS sem gazdaságilag, sem politikailag nem fontos. Ezért akkor oldódnak majd meg a dolgok, amikor az OFAC nem engedélyezi a határidők további elhalasztását bizonyos saját érdekei miatt. Csak éppen nem tudjuk, hogy pontosan mi vezérli, amikor például 15 napra meghosszabbítja az engedélyt, mert ennyi idő alatt semmit sem jelent.
Beleillik a Mol térségi portfóliójába a NIS
Davor Stern úgy véli, hogy a Molnak gazdasági érdeke, hogy a NIS többségi tulajdonosa legyen. Már évtizedek óta komoly közép-európai energetikai szereplővé szeretne válni, és a NIS megvásárlása beleillik ebbe a tervbe. Arról a félelemről szólva, hogy a Mol esetleg csökkentené vagy leállítaná a pancsovai finomító termelését, Stern úgy véli, hogy ez nem fog megtörténni. A NIS nagyvállalat, Szerbiának nagy piaca van, a Molnak pedig nem biztos, hogy érdeke lenne egy ilyen lépés. Mellesleg Szerbiának már van egy részvényesi megállapodása, amely megvédi a pancsovai létesítményt a kapacitáscsökkentéstől.
A horvátországi Sziszéken működő finomítót viszont a Mol leállította. A létesítményhez a hozzá került INA-n keresztül jutott. A volt miniszter felidézte a Mol horvátországi megjelenését és erősödését, amely a magyar társaság jelenleg 49 százalékos tulajdonosi hányadához és az irányítási jog birtoklásához vezetett. Ám Stern szerint valójában a Mol a többségi tulajdonos, így irányítási és stratégiai döntéseket hozhat, például bezárathatta a sziszéki finomítót. Az INA rijekai finomítóját viszont több mint 15 éve modernizált, és a létesítménynél jelenleg is egy próbaüzem folyik.
Davor Stern véleményéhez hozzátesszük, hogy az INA-ban
- a Molnak hivatalosan 49,08 százaléka,
- a horvát államnak 44,84 százaléka van,
- a közkézhányad pedig 6,08 százalék.
Davor Stern korábbi az INA felügyelőbizottságának az elnöke is volt. Ilyen minőségében már 2009-ben firtatta, hogy a Mol milyen körülmények között szerezte meg az INA irányításának a jogát.
Stern most – kérdésre válaszolva nem nevezte szokatlan gyakorlat, hogy Szerbia és a Mol még az adásvételi szerződés előtt írt alá részvényesi megállapodást. Ellenkezőleg, Szerbia így jobban járt. A vásárlás után már túl késő lett volna bizonyos dolgokhoz hozzányúlnia. Horvátország nem védte így meg magát, mert nem volt meg a politikai akarat.
