Miközben a befektetők már a kamatemelési periódusok végét árazgatják, az inflációt megfékező jegybankárok meg elégedetten veregetik egymás vállát, egészen váratlan irányból érkezik az újabb árnyomás. Éppen „kirobbannak” az eddig mélyben szunnyadó bányászati költségek. Ennek egyenes következményeként hosszabb időre is magas szintre tolódhatnak a nyersanyagárak, beleértve az energiaátmenethez nélkülözhetetlen fémeket is. Ez megnehezíti a központi bankok elleni harcát a következő években. És a zöldülést is fékezi, ha a háztartásoknak többet kell fizetniük az elektromos autókért.
Az áremelkedés meredekségét mutatja, hogy két évvel ezelőtt a Liontown Resources elfogadott egy 300 millió dolláros tervet egy ausztráliai lítiumbánya kiépítésére és megnyitására, míg ma már a Kathleen Valley néven futó projekt költségét 600 millió dollárra becsülik.
A Liontown többek közt a Ford és a Tesla beszállítója. Ráadásul, a lítium az e-autógyártás egyik szűk keresztmetszete. Egy másik bányászati óriás, a Rio Tinto nyáron közölte, hogy 335 millió dollárt költ az argentin Rincon lítiumprojektjének egy kisebb üzemére, melynek az eredeti költségvetése 140 millió dollár volt. A Lynas pedig a múlt hónapban jelezte, hogy az inflációs nyomás éven belül 25 százalékkal növelte új ausztrál üzemének beruházási költségeit.
A bányászati inflációs buborékok nem láthatóak azonnal,
a projektek hosszú átfutása sokáig elfedi a lassan felgyülemlő többletköltségeket, majd további áttétek késleltetik a felszivárgást a fogyasztói árak szintjére. Ráadásul a termelés és az értékesítés során is több tényező tompíthatja ezt a hatást, mint például a termelékenység vagy a szállítási költségek.
Ám a mostani árrobbanás aligha reked a bányákban, mert a munkaerőkínálat továbbra is szűkös, miközben az energiaárak újra emelkednek. Az olaj ára a hordónkénti 100 dollárt közelíti.
A bányászat költsége csak egy kis része a nyersanyagárak összköltségének, de a sok kicsi összeadódik
– mondta Shane Oliver, az AMP Capital sydney-i vezető elemzője. Hozzátette: különösen amikor a megnövekedett katonai kiadások és a globális szén-dioxid-mentesítés megnöveli a fémek iránti keresletet egy olyan időszakban, amikor a kínálatot korlátozza, hogy évekig alacsony volt az új beruházások aránya a bányaiparban.
Rekordmennyiségű fémre, például rézre és lítiumra lesz szükség az energetikai átálláshoz.
A Wood Mackenzie tanácsadó cég e havi becslései szerint évente 1900 milliárd dollárba kerül majd, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest plusz 2,5 Celsius-fokra korlátozzák. A 1,5 fokos korlát évi 2 700 milliárd dollárba kerülne.
A BHP Group bányaipari óriás a múlt hónapban közölte, hogy a nyersanyagok előállítási költsége most magasabb, mint a világjárvány előtt volt. Csak a júniusig tartó 12 hónap alatt 9 százalékkal emelkedtek a BHP termelési költségei. Hasonló beszámolókat közölt a rivális Rio Tinto és a Glencore.
A Morgan Stanley elemzői a múlt héten megemelték hosszú távú árelőrejelzéseiket a bányászott nyersanyagok széles körére, köztük a rézre és a lítiumra is.
A Wood Mackenzie szerint a szén-dioxid-árazási politikák, például a szén-dioxid-adók és a kibocsátáskereskedelmi rendszerek is felgyorsítják a fémek és más bányászott áruk költségnövekedését, különösen azokét, amelyek előállítása nagy mennyiségű energiát igényel. Június eleje óta az acélgyártásban használt szén ára például 45 százalékkal nőtt, míg a vasércé több mint 10 százalékkal.
Az alacsony fémkészletek, a magas termelési költségek, a geopolitikai bizonytalanság és az energiaátmenet extra kereslete mind támogatják az átlag feletti árakat a cikluson belül és hosszabb távon is
– mondta Gary Nagle, a Glencore vezérigazgatója.
