Az elektromos autók terjedésével egyre több lítiumra van szükség, ám
az iparág számára riasztó hírek érkeztek a lítium Szaúd-Arábiájaként emlegetett, Kalifornia-méretű dél-amerikai térségből, ahol a világ ma ismert készleteinek 55 százalékát rejti a föld mélye.
A Kínában piacvezető e-autógyártó BYD még az év elején kötött lítiumbányászati szerződést a chilei kormányal, mire az őslakosok utcára vonulva titltakoztak a vizeik elszennyezése ellen, s pert indítottak. Júniusban a chilei legfelsőbb bíróság helyt adott a keresetnek, mondván, a kormány előzetesen nem konzultált az őslakosokkal.
Egyre több lítiumot akarnak előállítani, de mi vagyunk azok, akik megfizetik az árat
– mondta Lady Sandón, a bányanyitás ellen tiltakozó egyik őslakos falucska polgármestere.
Az Atacama-sivatag Chile, Bolívia és Argentína határvidékén van. Magas fekvésének és száraz éghajlatának köszönhetően különösen tiszta az égboltja, emiatt csillagászati obszervatóriumok telephelye, egyúttal a Mars-expedíciók szimulációs terepe a kietlen pusztaság, amely napelemes autóversenyeknek is kedvelt helyszíne. Emellett hagyományos bányavidék is, ahol
száznál is több szellemváros emlékeztet a 20. század derekán bezárt nitrátbányákra. De van itt minden, réz, arany, ezüst, vas, bór s persze lítium.
A The Wall Street Journal emlékeztet, hogy az úgynevezett lítiumháromszög többi országában is a chileihez hasonló politikai kudarcok akadályozzák a lítium bányászatát. Egyrészt a baloldali kormányok az ásványvagyon nagyobb ellenőrzésére törekednek, másfelől a helyi közösségek nagyobb kompenzációt kérnek a környezeti károkért. Bolívia évekkel ezelőtt államosította lítiumiparát, s még nem termelt érdemi mennyiségű fémet. Mexikó, egy kisebb szereplő, szintén államosította a lítiumkitermelést. Argentínában még felszálló ágban van a termelés. Chilében, ahol a lítiumot már most is szigorúan ellenőrzik, Gabriel Boric elnök új baloldali kormánya egy állami lítiumvállalat létrehozását tervezi, s bírálja a nyersanyagtermelés múltbeli privatizációját.
Ha a szeptemberi népszavazáson jóváhagyják az új chilei alkotmányt, erősebb jogi védelmet kap a környezet, és az őslakosok is kevésbé lesznek kiszolgáltatottak a bányászattal szemben.
Persze a chilei lítiumbányászat állami ellenőrzése nem a baloldali kormányokkal kezdődött, még a múlt század hetvenes éveiben a Pinochet tábornok vezette katonai junta nyilvánította stratégiai erőforrássá a lítiumot mint az atombombához szükséges nyersanyagot, s azóta is a kormány nukleáris ügynöksége ellenőrzi az exportot.
Néhány évvel ezelőtt még Chile volt a világ legnagyobb lítiumtermelője, valamivel többet termelt, mint Ausztrália. Míg Chile harminc éve nem nyitott új bányát, s 2016 óta 80 százalékkal növelte meglévő bányáinak termelését, évente körülbelül 140 ezer tonnára, addig az ausztrál lítiumtermelés az elmúlt öt évben megnégyszereződött.
Egyszerűen nem elég a lítium, mert az összes nagy autógyártó ráállt az elektromos járművekre
– mondta Brian Jaskula, a U.S. Geological Survey lítiumszakértője.
Ellentétben az olajjal, amelyet az egész világon termelnek, a lítium kevésbé gyakori. Dél-Amerika, Ausztrália és Kína a legfontosabb lelőhelyek.
2021 eleje óta 750 százalékkal emelkedett a lítium árjegyzése, ezért iparági elemzők attól tartanak, hogy Dél-Amerika az elektromos járműgyártás szűk keresztmetszetévé válhat.
A környezetvédelmi aggodalmak sem alaptalanok, hiszen amíg egy tonna réz előállításához 70 köbméter vizet használnak, egy tonna lítium vízigénye 2800 köbméter.
Az amerikai Albemarle például 2016-ban olyan szerződést kötött, hogy 40 százalékos jogdíjat fizet a kormánynak, ami iparági csúcs, ezenfelül a termelés 25 százalékát a piacinál sokkal kedvezőbb áron átadja a helyi őslakos közösségek vállalatainak, amelyek azt helyben feldolgozzák.
Erre mondta Benjamin Gedan, a washingtoni székhelyű Woodrow Wilson Center latin-amerikai szakértője, hogy
Latin-Amerika az aranytojást tojó tyúkok levágására specializálódott, ennek leghatékonyabb módja az erőforrás-nacionalizmus, amely hamar csődbe futtatja a fellendülést.
