Szerző: Szabó Dávid, a HOLD Alapkezelő (Superposition) portfóliókezelője
Az Európai Központi Bank (EKB) kihívót kapott. A kihívó az EKB-val ellentétben nem egy régióhoz kötött (lokális), hanem globális pénzt bocsát ki. És nem centralizált, hanem decentralizált működésű. Habár formálisan nincs intézményesítve, a kibocsátását végző hálózatot hívhatjuk akár a Globális Decentrál Banknak (GDB).
Az EKB-nek megvan a véleménye a GDB-ről, és ezt nem is rejti véka alá. A blogján nemrég megjelent cikk szerint a bitcoin valójában totálisan értéktelen. Az se számít, hogy a korábbi csúcsát ostromolja. Csak a bitcoinlobbi machinációja az egész! Még befektetésnek sem alkalmas! Pláne nem értéktárolásra! A király meztelen! A fair ára zéró!
Persze van másik magyarázat is arra, hogy miért nem tetszik az EKB szerzőpárosának a bitcoin. Esetleg nehéz elismerniük, hogy tévedtek, amikor 2022 végén Bitcoin’s last stand című írásukban a bitcoin közelgő teljes eljelentéktelenedését és feledésbe merülését jósolták. Esetleg az EKB a Globális Decentrál Bankban a kihívóját látja, és mivel nincs hozzászokva a versenyhelyzethez, ezért nem tűri jól.
De tulajdonképpen melyek az EKB-s érvek a bitcoin ellen?
Három fő kifogásuk van.
1. Az első szerint csak ármanipuláció az egész. A bitcoin szabályozatlan piacait ugyanis a kezdetektől jellemzik az ármanipulációk, egyes elemzések szerint a bitcoin teljes kereskedési forgalmának a fele színlelt. Felmanipulálják az árat, majd a bitcoinokat drágán rásózzák a tudatlan kisbefektetőkre, akiket csak a mánia hozott a piacra.
2. A második problémájuk, hogy a bitcoin a gonosz pénze. Hiszen kriptóval finanszírozzák a terrorizmust, és abban mosnak pénzt. Hivatkoznak a Chainalysis blokklánc elemző cég crypto crime reportjára, amely szerint 23,8 milliárd dollárnyi értékben történt pénzmosási célú kriptós tranzakció 2022-ben. Szerintük részben ez az oka, hogy a bitcoinra hatalmas kereslet van.
3. Az utolsó kifogás nem is közvetlenül a bitcoinnak szól, hanem a hatóságoknak. A szerzők szerint tévesen kezelték a kriptoeszközöket (misjudgment by authorities), először semmilyen, majd olyan szabályokat alkotva (például az EU-ban a MiCA vagy az USA-ban a spot bitcoin ETF engedélyezése), melyek a bitcoinbefektetések hatósági jóváhagyásaként értelmezhetők. Ez hiba volt, közben pedig elmaradt a bitcoin szigorúbb szabályozása is.
Ezek a kifogások azonban mind gyenge lábakon állnak. Nézzük sorban.
Ármanipuláció
Az ármanipuláció kétségtelenül jelen volt, talán van is a kriptoeszközök piacán. Még azt is el tudom képzelni, hogy régebben a bitcoinkereskedés fele az volt. Mégis, a probléma ezzel az érveléssel az, hogy egy tiszta manipulációnak csak átmeneti hatása lenne. Ha a bitcoinnak valóban senki számára nem lenne értéke, akkor egy-egy ilyen manipulációs hullám után az árának vissza kéne hullania oda, ahonnét 2009-ben elindult, és ami az EKB szerint a fair ára: nullára. Csakhogy azt látjuk, hogy
minden mániát követő összeomlás után jóval magasabban stabilizálódik az árfolyam,
mint ahol a mánia előtt elindult. Nem valószínű, hogy a bitcoin ezermilliárd dollár feletti piaci kapitalizációja összejött volna puszta ármanipulációval. Úgy néz ki, hogy olyanok is gyűjtik a bitcoint, akiket nem a mánia hoz a piacra. Ha pedig a kereskedési forgalom fele színlelt is lenne, akkor a másik fele meg valós. Hosszú távon pedig csak az számít.
Ha a világtörténelemben példát keresünk masszív ármanipulációra, akkor nekem sokkal inkább az elmúlt másfél évtizedben az államkötvények mesterségesen felpumpált árai ugranak be. Amit történetesen a jegybankok követtek el a semmiből nyomtatott sok ezermilliárd dollárnyi pénzből finanszírozva.
A gonosz pénze
A „bűnözők bitcoint használnak” témakörhöz az EKB blogírói két dolgot felejtenek el megemlíteni, pedig hát a hivatkozott Chainalysis-riportokban ezek is benne vannak. Az egyik, hogy az említett 23,8 milliárd dollárnyi kriptós pénzmosási tranzakció az összes tranzakció mindössze 0,25 százaléka. A másik, hogy ezeket a tranzakciókat nagyrészt stablecoinban hajtották végre, úgy látszik, a bűnözők sem szeretik a nagy volatilitást. A bitcoin része kevesebb, mint a negyede. Kizártnak tűnik, hogy a bűnözők kereslete érdemben befolyásolja a bitcoin árát.
A fair összehasonlítás végett pedig érdemes ránézni a hagyományos csatornákon történő pénzmosásra is. A pénzmosásból származó jövedelmet a globális 2–5 százalékára szokták becsülni, az FCN által kiadott Global Threat Assessment szerint 4400 milliárd dollár körül alakulhatott 2018-ban. A pénzmosás nagyrészt készpénzben folyik, de népszerűek még a külföldi fedőcégek bevonásával a hagyományos bankrendszeren keresztül vezető csatornák használata is. A kriptó aránya 1 százalék alatti.
A pénzmosás tehát minden csatornán megtalálja az útját. Ugyanakkor kétségtelen, hogy vannak kedvelt és kevésbé kedvelt csatornák. A Global Threat Assessment megerősíti azt, amit józan ésszel is gondolhatunk, miszerint a kriptós csatornák a kevésbé kedveltek közé tartoznak. Hiszen ott a tranzakciók örökre bevésődnek a blokkláncba, nyomot hagynak. Nem meglepő módon a legnépszerűbb pedig a legkevésbé követhető és nyomot sem hagyó csatorna, vagyis a készpénz. Amit történetesen a jegybankok bocsátanak ki. Például az Európai Parlament alelnökénél, a Katar-gate ügyben elhíresül Eva Kailinál is több-bőröndnyi, az EKB tagbankjai által kibocsátott euró bankjegyeket találtak. Nem a GDB bitcoinjait.
Hatósági tévedés
A bitcoin hatósági kezelésével kapcsolatos kritikára nehéz mit mondani, mert a kritika sem mond igazán konkrétumot a kívánatosnak tartott szabályozás részleteit illetően. Egyetértek azzal, hogy a hatóságok a bitcoint tévesen ítélték meg és rosszul kezelték. Habár a helyes szabályozást illetően minden bizonnyal nagyon más elképzeléseim vannak, mint a szerzőknek.
Mégis, a kritika valami rendkívül lényegeset is megfogalmaz. Nevezetesen azt, hogy a hatóságok is tévedhetnek. Mégpedig tartósan. Misjudgment by authorities. Mi van, hogyha nem csak ebben tévednek? Ha például a monetáris politikában is? Esetleg másfél évtizede? A cikk szerint a hatóságoknak (például az EKB-nak) meg kell védenie a társadalmat (például engem) a bitcointól. De ki véd még engem az EKB tévedéseitől? Az én válaszom az, hogy éppen a bitcoin.
A szerzők kijelentik, hogy a bitcoinnak nincs társadalmi hasznossága, és nem alkalmas befektetésnek sem. Éppen ezért szigorúan kellene szabályozni, megfontolva akár a gyakorlati betiltását is. Az ilyesfajta atyáskodó, társadalmat és befektetőket gyermekként kezelő szemlélet azonban rendkívül veszélyes. A bitcoin társadalmi hasznosságáról ne egy hatóság ítélkezzen, hanem a társadalom. Ne egy hatóság döntse el, hogy vajon jó befektetés-e, ezt döntsék el a befektetők. A hatóságok feladata az, hogy mindezt biztonságos keretek között lehetővé tegyék.
Ezt a megközelítést osztja az amerikai értékpapír-felügyelet (SEC) egyik biztosa, Hester Peirce is, aki évek óta az egyetlen, aki a felügyelet öt szavazó tagja közül a kriptoeszközök átlátható szabályozása mellett kardoskodik. A spot bitcoin ETF januári jóváhagyása mellé fűzött nyilatkozatában ezt írja:
„Although this is a time for reflection, it is also a time for celebration. I am not celebrating bitcoin or bitcoin-related products; what one regulator thinks about bitcoin is irrelevant. I am celebrating the right of American investors to express their thoughts on bitcoin by buying and selling spot bitcoin ETPs.”
Lehet, hogy épp az EKB a probléma?
Az EKB kritikái felszínesek és erősen túlzók. Sőt, ahogy a fentiekben bemutattam, sok szempontból a másik szemében keresik a szálkát, közben pedig nem veszik észre a sajátjukban a gerendát. Még az is felmerülhet, hogy nem is a bitcoin a probléma, hanem éppen az EKB. És talán mégiscsak igaza volt Satoshinak, amikor 2009 februárjában, a bitcoin indulása után egy hónappal a következőket írta:
The root problem with conventional currency is all the trust that’s required to make it work. The central bank must be trusted not to debase the currency, but the history of fiat currencies is full of breaches of that trust.
