késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Infláció: Trump gazdasági programjának a kerékkötője
Donald Trump a választási kampányban még azt ígérte, hogy elnöksége első napján csökkenti az árakat. Ezt nyilván nem várták tőle szó szerint, de az idő előrehaladtával egyre komolyabb az aggodalom republikánus körökben, hogy azok a gazdasági tényezők, amelyek hatalomba segítették Trumpot, tartósan vele maradnak. Jelenleg az elnöki ciklus legfőbb gazdasági kockázata a ragadós infláció.
Gyökeres fordulatot vett Trump kommunikációja
Amíg a tavalyi kampányban tanácsadói a gazdasági tematikát erőltették, s ennek megfelelően Trump folyamatosan a drágaságra fókuszált, most az elnök kerüli az árspirál témáját. Előtérbe került a szövetségi takarékossági program, az Egyesült Államok külpolitikai szerepe és a sokszínűség. Nem véletlenül, met ezeken a
komplex területeken hamarabb érhet el áttörést az elnök, mint ha a tojás árát próbálná letörni.
Nyilvánvaló, hogy a szavazók hajlandók némi mozgásteret adni Trumpnak, hogy végrehajtsa a programját, de már republikánus szakértők is figyelmeztetnek, hogy ez a türelem nem tartós.
Feszültséget kelt, hogy a Trump-adminisztráció nem kezeli prioritásként a magas árakat
– mondta Stephen Moore, az elnök veterán gazdasági tanácsadója, hozzátéve: aggasztó a tendencia, pláne, hogy az importra kivetett vámok tovább emelhetik az árakat.
Bár az eddig közzétett gazdasági adatok többsége nem kötődik Trump hivatali idejéhez, ám a februári fogyasztói bizalomindex már az új ciklusban mért mutató. Nos,
az elmúlt négy év legnagyobb havi visszaesését mutatta februárban az amerikai fogyasztói bizalom
– jelentette a Conference Board.
Egyre ragadósabb az infláció
Ráadásul, a fogyasztói árak maginflációja januárban 3,3 százalékos volt, ami meghaladta az előzetes elemzői várakozásokat, miközben a madárinfluenza felkavarja a baromfiipart, és rekordtojásárak súlyosbítják Trump gazdasági gondjait.
Az Egyesült Államokban két módszerrel számítják az inflációt. Az egyik a fogyasztóiár-index, a CPI, a másik pedig a kereskedelmi minisztérium által közzétett személyes fogyasztási kiadások (PCE) árindexe. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed a PCE-inflációt részesíti előnyben, míg a mezei befektetők jobbára a fogyasztóiár-indexet figyelik.
A személyes fogyasztási kiadások árindexe – vagyis a Federal Reserve által preferált inflációs mérőszám – jobb hírekkel szolgált Trump számára: januárban 2,5 százalékkal emelkedett, a decemberi 2,6 százalékhoz képest.
Brian Kemp republikánus kormányzó (Georgia) úgy fogalmazott:
Nem érzem úgy, hogy az emberek most Trumpot hibáztatnák, de úgy gondolom, hogy három-hat hónapos távlatban ez már komoly kockázat.
Nem a vámokkal van baj, az árspirál okoz gondot
Donald Trump már az első ciklusában is emelte a vámokat, és csökkentette az adókat. Ha akkor bejött ez a húzás, most miért ne élhetne vele? Elemzők úgy vélik, hogy a vámok által okozott összesített inflációs lökés valószínűleg most is csak kismértékű lesz, míg az adócsökkentések hatása ennél is kisebb, pláne, ha kiadáscsökkentéssel ellensúlyozzák.
Az a gond, hogy amíg az első ciklusban 2 százalék alatti volt az infláció, a mostani ciklusban Trump megörökölte a Federal Reserve 2 százalékos célja feletti inflációt, s programjával azt kockáztatja, hogy a fogyasztói árindex ott is ragad, megnehezítve a kamatlábak csökkentését.
Más szóval, miközben az elnökválasztási kampányban talán semmi sem támogatta annyira Donald Trumpot, mint épp az infláció, amely megkeserítette az amerikaiak életét a Biden-érában, most pont ez a kerékkötője az elnök gazdaságpolitikájának.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.