A nyugdíj sokak számára a távoli jövőt jelenti, pedig minél előbb kezdi valaki az öngondoskodást, annál nagyobb biztonságban tudhatja majd időskori életszínvonalát az aktív évek lezárását követően.
A hosszú távra szóló megtakarításoknál és a nyugdíjtervezésnél van egy kevésbé ismert szabály, amit minden öngondoskodónak érdemes ismernie a nyugdíjcélú megtakarítások kiegyensúlyozott gyarapítása érdekében.
Mi az a 30:30:30:10 szabály?
A 30:30:30:10 szabály szerint a nyugdíjcélú megtakarítások
- 30 százalékát kötvénybe,
- 30 százalékát részvénybe,
- 30 százalékát ingatlanba érdemes fektetni,
- a fennmaradó 10 százalékát pedig készpénzben kell tartani.
Antonia Medlicott pénzügyi oktatási szakember szerint e mögött az az elképzelés áll, hogy ha befektetései nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg az ingatlanok, kötvények és részvények között, az csökkenti a kockázatot, mivel védelmet nyújt a piacok bármelyikén bekövetkező sokkhatás ellen, miközben lehetővé teszi, hogy hosszú távon részesüljön a különböző eszközosztályok növekedéséből.
A befektetések ilyen arányú megosztása hatékonyabb és jövedelmezőbb módja a nyugdíjcélú megtakarítások fialtatásának, mintha egy szimpla megtakarítási számlán tartanánk az adott összeget. Utóbbi ugyanis meglehetősen csekély kamatot fizet, ami sokszor az infláció mértékét sem éri el, ebben az esetben pedig a pénzünk nem képes megőrizni értékét – ami a nyugdíjcélú megtakarítás fő célja lenne.
A fenti befektetési szabály követésével így az infláció jelentette kockázat is mérsékelhető.
A 30:30:30:10 szabály a diverzifikáció fontosságát hangsúlyozza. A megtakarítások különböző kockázati besorolású eszközök közötti megoszlásával a teljes portfólió kockázatát mérsékli. A 10 százalékos készpénzarány pedig kellő likviditást is ad, lehetővé téve, hogy vészhelyzet esetén ne kelljen a hosszú távú befektetést feltörni.
Érdemes a saját célokhoz igazítani a nyugdíjcélú megtakarításokat
A nyugdíjtervezésnél a szabály követésének fő hátránya, hogy egy ilyen összeállítású portfólió hosszú távon alacsonyabb hozamot szállíthat. Ennek oka, hogy a részvénypiaci befektetéseken általában magasabb hozamot lehet elérni, mint kötvényekkel vagy az ingatlanbefektetéssel. A 30 százalékos részvénysúly viszonylag alacsony ahhoz, hogy a tőzsdei befektetésekben rejlő lehetőséget kiaknázzuk – igaz ez a részvénypiaci kockázatokat is mérsékli.
A befektetőknek szem előtt kell tartaniuk, hogy ez lehet a nyugdíjas évek tervezésének biztonságosabb módja, de hosszú távon nem biztos, hogy a legjövedelmezőbb
– hangsúlyozta Antonia Medlicott az Euronewsnak.
Nem mindegy az sem, ki mikor vág bele a nyugdíj célú öngondoskodásba. Minél fiatalabb valaki, annál nagyobb kockázatot tud vállalni, hiszen van ideje kiheverni a piacok rövid távú visszaesését. Így érdemes lehet nagyobb részvénykitettséget vállalni. A nyugdíjhoz közeledve viszont már indokolt az óvatosság, a észvények arányának csökkentése és ezzel egyidejűleg a biztonságosabb kötvények felülsúlyozása a portfólióban.
A 30:30:30:10 nyugdíjtervezési elv tehát nem egy mindenkire érvényes szabály, és csak a saját kockázattűrő képességet, pénzügyi célokat és a rendelkezésre álló pénzeszközöket szem előtt tartva érdemes alkalmazni, vagy éppen ezekhez igazítani a részvények, a kötvények, az ingatlanpiaci befektetések és a készpénz arányát a megtakarításokon belül.
Itthon adókedvezmény is jár a nyugdíjcélú megtakarításokra
A hazai befektetők egy nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) megnyitását követően maguk is alkalmazhatják a 30:30.30:10 szabályt a nyugdíjcélú megtakarításaiknál.
A NYESZ lényegében nagyon hasonló a hagyományos értékpapírszámlához, amelyen különböző értékapapírokkal lehet kereskedni. Lényeges különbség viszont, hogy a nyugdíj-előtakarékossági számlán elhelyezett megtakarításokhoz csak a nyugdíjba vonulást követően fér hozzá az ügyfél.
A NYESZ nagy előnye, hogy a számlán elhelyezett befizetésekre 20 százalékos szja-jóváírást is kapnak az ügyfelek, évente legfeljebb 100 ezer forintig.
