A nyugdíj sokak számára a távoli jövőt jelenti, pedig minél előbb kezdi valaki az öngondoskodást, annál nagyobb biztonságban tudhatja majd időskori életszínvonalát az aktív évek lezárását követően.
A hosszú távra szóló megtakarításoknál és a nyugdíjtervezésnél van egy kevésbé ismert szabály, amit minden öngondoskodónak érdemes ismernie a nyugdíjcélú megtakarítások kiegyensúlyozott gyarapítása érdekében.
A 30:30:30:10 szabály szerint a nyugdíjcélú megtakarítások
Antonia Medlicott pénzügyi oktatási szakember szerint e mögött az az elképzelés áll, hogy ha befektetései nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg az ingatlanok, kötvények és részvények között, az csökkenti a kockázatot, mivel védelmet nyújt a piacok bármelyikén bekövetkező sokkhatás ellen, miközben lehetővé teszi, hogy hosszú távon részesüljön a különböző eszközosztályok növekedéséből.
A befektetések ilyen arányú megosztása hatékonyabb és jövedelmezőbb módja a nyugdíjcélú megtakarítások fialtatásának, mintha egy szimpla megtakarítási számlán tartanánk az adott összeget. Utóbbi ugyanis meglehetősen csekély kamatot fizet, ami sokszor az infláció mértékét sem éri el, ebben az esetben pedig a pénzünk nem képes megőrizni értékét – ami a nyugdíjcélú megtakarítás fő célja lenne.
A fenti befektetési szabály követésével így az infláció jelentette kockázat is mérsékelhető.
A 30:30:30:10 szabály a diverzifikáció fontosságát hangsúlyozza. A megtakarítások különböző kockázati besorolású eszközök közötti megoszlásával a teljes portfólió kockázatát mérsékli. A 10 százalékos készpénzarány pedig kellő likviditást is ad, lehetővé téve, hogy vészhelyzet esetén ne kelljen a hosszú távú befektetést feltörni.
A nyugdíjtervezésnél a szabály követésének fő hátránya, hogy egy ilyen összeállítású portfólió hosszú távon alacsonyabb hozamot szállíthat. Ennek oka, hogy a részvénypiaci befektetéseken általában magasabb hozamot lehet elérni, mint kötvényekkel vagy az ingatlanbefektetéssel. A 30 százalékos részvénysúly viszonylag alacsony ahhoz, hogy a tőzsdei befektetésekben rejlő lehetőséget kiaknázzuk – igaz ez a részvénypiaci kockázatokat is mérsékli.
A befektetőknek szem előtt kell tartaniuk, hogy ez lehet a nyugdíjas évek tervezésének biztonságosabb módja, de hosszú távon nem biztos, hogy a legjövedelmezőbb
– hangsúlyozta Antonia Medlicott az Euronewsnak.
Nem mindegy az sem, ki mikor vág bele a nyugdíj célú öngondoskodásba. Minél fiatalabb valaki, annál nagyobb kockázatot tud vállalni, hiszen van ideje kiheverni a piacok rövid távú visszaesését. Így érdemes lehet nagyobb részvénykitettséget vállalni. A nyugdíjhoz közeledve viszont már indokolt az óvatosság, a észvények arányának csökkentése és ezzel egyidejűleg a biztonságosabb kötvények felülsúlyozása a portfólióban.
A 30:30:30:10 nyugdíjtervezési elv tehát nem egy mindenkire érvényes szabály, és csak a saját kockázattűrő képességet, pénzügyi célokat és a rendelkezésre álló pénzeszközöket szem előtt tartva érdemes alkalmazni, vagy éppen ezekhez igazítani a részvények, a kötvények, az ingatlanpiaci befektetések és a készpénz arányát a megtakarításokon belül.
A hazai befektetők egy nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ) megnyitását követően maguk is alkalmazhatják a 30:30.30:10 szabályt a nyugdíjcélú megtakarításaiknál.
A NYESZ lényegében nagyon hasonló a hagyományos értékpapírszámlához, amelyen különböző értékapapírokkal lehet kereskedni. Lényeges különbség viszont, hogy a nyugdíj-előtakarékossági számlán elhelyezett megtakarításokhoz csak a nyugdíjba vonulást követően fér hozzá az ügyfél.
A NYESZ nagy előnye, hogy a számlán elhelyezett befizetésekre 20 százalékos szja-jóváírást is kapnak az ügyfelek, évente legfeljebb 100 ezer forintig.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.