A megroggyant Macron elárulta az agresszív Merzet és beállt a rámenős Meloni mögé

Nem csoda: állandó figyelem tárgya, működik-e az Európai Unióban az örök összefogónak tekintett francia-német tengely. A december 18-ai csúcsot követően – kulcsszó az orosz vagyon – elterjedt az a vélemény, hogy Emmanuel Macron francia elnök elárulta  Friedrich Merz német kancellárt. Ennek kétségkívül voltak egyszeri okai, de az eseményekből kiolvasható az is, ahogy átrendeződik az európai nagyfiúk és nagylányok terepe. Íme a magyarázat, és mutatunk hozzá egy olyan grafikont is, amitől leesik az álla annak, aki nem foglalkozott sokat a témával.

Azt, hogy "elárulta", nem mi ötlöttük ki: ha netán valaki erősnek érezné a megfogalmazást, okolja ezért azt a magas rangú EU-diplomatát, aki a Financial Timesnak neve elhallgatását kérve nyilatkozott a december 18-ai uniós csúcs eme momentumáról, ekként:

Merz, Macron, Meloni, az orosz vagyon, az árulás és az egymás után bukó kormányok

Miért mondta ezt a jól értesült forrás?

• "Macron elárulta Merzet." 

A német kancellár  az ugyancsak német Ursula von der Leyen európai bizottsági elnökkel egyetemben a csúcson azt támogatta, hogy az unió használja fel a jórészt Belgiumban elhelyezett befagyasztott orosz vagyont Ukrajna háborújának pénzelésére. Ez a javaslat csúfosan megbukott. A megelőző hetekben sokat lehetett hallani az elképzelés ellenzőiről (köztük volt Magyarország is), de gyanús csend övezte Párizst. A brit lap úgy tudja: a háttérben Macron emberei jogi aggályokat rebesgettek, később pedig azt, hogy a francia költségvetés szorult helyzetében nem tudna eleget tenni a belga követelésnek a vagyonelkobzás mögé teendő tagállami garanciákra.

• "Ennek ára lesz..."

No, hogy pontosan mi, ezt nehéz lenne megjósolni. Mindenesetre bármi, ami próbára teszi a francia-német tengelyt, kihívást jelenthet az egész unió számára, amely a német dominancia irányába mozdult el az idén. A lap ezt a következőképpen fogalmazza meg:

A patthelyzet rávilágít az Európa két legnagyobb hatalma közötti új dinamikára: az kezdeményező Németországra és a időhúzó Franciaországra. Merz májusi hatalomra kerülése óta újfajta határozottság jelent meg Berlinben — amely akár ezermilliárd eurónyi védelmi és infrastrukturális kiadást is felszabadít a következő évtizedre —, miközben Párizst magas államadósság és politikai instabilitás béklyózza Macron második, utolsó elnöki ciklusának második felében.  

• "De olyan gyenge helyzetben van..."

Emmanuel Macron első elnöki ciklusában (2017-2022) csak két miniszterelnököt "fogyasztott", azóta azonban a második, utolsó elnöksége alatt már ötöt, és a politikai káosz fő oka a francia költségvetés zűrzavara és az amúgy is hatalmas, a GDP 110 százalékát is meghaladó államadósság. (A 2022. októberében hatalomra került Giorgia Meloni ugyanakkor a világháború óta az egyik leghosszabb ideig regnáló olasz kormány élén áll, miután stabilizálta a korábban bukdácsoló költségvetést.)

• "nem volt más választása, mint Giorgia Meloni mögé beállni."

Ez arra utal, hogy az orosz vagyon elkobzását természetes módon leginkább ellenző Belgium mellé és a németekkel szemben a csúcs előtti hetekben nyíltan odaálltak az olaszok is. A javaslat elbukott, helyette az a megoldás született, hogy a visegrádiak kivételével (Lengyelországot nem számítva) az EU tagjai 90 milliárd eurós közös hitelt vesznek fel Ukrajna pénzelésére. 

A franciák számára ez sem kiváló megoldás, tekintve hogy ez is a költségvetésüket fogja terhelni minden bizonnyal, hacsak Ukrajna le nem győzi Oroszországot. (Az orosz vagyon elkobzása még nagyobb rizikóval járt volna számukra, hiszen náluk elhelyezve is van ilyen vagyon, ráadásul a belgiumi Euroclearnek is franciák a legnagyobb tulajdonosai). Emlékeinkben azonban az szerepelhet, hogy az olaszoknak is szokott lenni bajuk az államadóssággal és a költségvetéssel. Akkor miért Macron állt be Meloni mögé, és miért nem fordítva?

Röviden: az elnök van rosszabb helyzetben, mint a miniszterelnök. Jöjjön az ígért grafikon, ami megmagyarázza és szemlélteti a változást.

A lázmérő egyértelműen mutatja, mi történt a franciák kárára

Egy-egy ország erejét hadereje, gazdasági ereje és vezetőinek személyes tehetsége együttesen adja.

Franciaország rég nem világhatalom, az unión belül egyedül nekik van atomfegyverük, de az arzenáljuk sehol sincs az oroszhoz képest, gazdaságuk összterméke a második Európában a németek után. Miközben a franciákénál sokkal alacsonyabb államadósság teret hagyott Merz új terveihez az unió legnagyobb haderejének felépítésére, a franciáknak ilyesmire nincs módjuk. Gazdaságuk ugyanakkor merre mozdult el az egyébként szintén gyengélkedő némethez képest költségvetési erőben? Enneka  feltérképezésére van egy kiváló lázmérő: 

Egy-egy ország államkötvényeinek hozamát hagyományosan Európában a német Bundokhoz szokták mérni, legáltalánosabban azt figyelik, a 10-éves papír hozamának mekkora a felára a németekéhez képest.  Ez a "szokás" annak ellenére fennmaradt, hogy Merzék hatalmas költekezési programot indítottak el, aminek nyomán felszökik a német államadósság is, de a közelébe se a franciának: Európa továbbra is a németekhez "igazodik" pénzügyi értelemben, ha csökken is ebben az értelemben az előnyük.

Erre szintén a Financial Times hívta fel a figyelmet, egy másik cikkében. 

Emlékezhetünk rá: a majd másfél évtizede Európán átsöpört euróövezeti válság során folyton a "periféria" katasztrofális bajairól szóltak a hírek. A legtöbben a görögökre emlékeznek, de ebbe a körbe sorolták az egyre magasabbra hágó kamatokkal (állampapírhozamokkal) küzdő déli tagállamokat – az olaszokat, spanyolokat, portugálokat, a ciprusiakat –, sőt az íreket is, sőt amikor már nagyon nagy volt a baj, a francia és a belga hozamok is riasztó szintekre hágtak. 

Olaszország és Spanyolország hozamfelára a német Bundokhoz képest az elmúlt 16 év legalacsonyabb szintjére csökkent, 0,7 százalékpont alá. Ales Koutny, a Vanguard vagyonkezelő nemzetközi kamatpiaci vezetője szerint jövőre ez az olaszok esetében 0,5-0,6 százalékpontra csökkenhet, a spanyoloké pedig 0,3-0,4-re. 

Itt következik a meghökkentő grafikon: a spanyolok és a franciák "helyet cseréltek": az előbbiek hozamfelára annyit csökkent, az utóbbiaké pedig annyit emelkedett, hogy 2025-től a franciáknak már magasabb kamatot kell fizetnie, mint a spanyoloknak. Holott a spanyolok adósságbesorolása még mindig gyengébb a franciákénál, az összes hitelminősítőnél.

– összegez Koutny. A geopolitikai összegzést Macron uniós szintű viselkedéséből igyekeznek kiolvasni az elemzők, miközben egyértelmű a vélemény, hogy Giorgia Meloni sokkal határozottabb lett, megerősödtek a visegrádiak, Merz kancellár pedig kormányzópártjainak népszerűtlensége ellenére Ursula von der Leyennel karöltve gázol előre.