A Fed legyőzte a pandémiás inflációt, de nem ígérkezik könnyűnek a folytatás

Az e heti, májusi hónapra vonatkozó amerikai CPI inflációs adattal a szakértők szerint most már kimondhatóvá vált, hogy a Fed igenis legyőzte a pandémiás sokkot követően elszálló inflációt. 

Elégedett lehet a Fed, de nagyobb megnyugvásról szó sincs

Egy adat nem adat – ezt a közgazdászok sosem restek hangsúlyozni, a májusi CPI viszont sorban a negyedik olyan inflációs adat volt, amely alacsonyabb lett, mint a konszenzus várta. A pénzromlás egyre közelebb kerül a jegybank célsávjához, mely azt tekintve, hogy 2022 júniusában még 9,1 százalékos éves inflációt mértek a világ legnagyobb gazdaságában, igazán nagy sikernek tekinthető, főleg, hogy mindezt úgy érte el a Fed, hogy nem rántotta recesszióba az amerikai gépezetet.

Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a Fed magát a szélesebb körben vett inflációt természetesen nem győzte le, hiszen egyrészt ez elvágólagosan nem is lehetséges, másrészt az infláció negatívba fordulása katasztrofális következményekkel járhat az érintett gazdaságok számára, így ez persze nem is célja egyetlen jegybanknak sem a világon. Sőt, arra is számítani lehet a szakértők szerint, hogy az infláció a következő hónapokban ismét emelkedő pályára állhat, 

• a vámháború által megemelt fogyasztói árak, 
• valamint az éles amerikai kormányzati bevándorláspolitikai fordulat által megemelt munkaerőköltségek 

egyaránt gerjeszthetik az áremelkedés ütemét, így a pénzromlás elleni harc tovább folytatódik.

A friss, májusi adat ezért akár még fordulópont is lehet majd visszatekintve: Allison Schrager, a Manhattan Institute agytröszt közgazdásza szerint még ha a következő inflációs adat ismét gyorsuló ütemről számol is be, azt nem lehet elvitatni a Fedtől, hogy a pandémiás infláció elleni harc sikerrel zárult, mielőtt a vámháborús infláció átvette volna a kezdeményezést CPI-fronton, és újabb kemény feladványt adott volna fel Jerome Powelléknak. 

Ha monetáris politikájuk állandóan változik, a jegybank feje ülésről ülésre mást mond, bizonytalan, változékony előrejelzésekbe bocsátkozik saját kamatpályájáról, hogy befolyásolja a piacokat, majd később szembemegy önmagával, hogy éppen aktuális céljai felé terelgesse a piacokat, elveszti minden hitelességét a piaci szereplők körében, ezzel csökkenti saját szavának súlyát, és előbb-utóbb érdektelenségbe fullad a kommunikációja – ezt a jelenséget nevezik a közgazdászok időinkonzisztenciának vagy dinamikus inkonzisztenciának. 

Mindez ahhoz vezet, hogy a jegybank szavakkal, puha eszközökkel nem tudja alakítani a piaci folyamatokat, és minden esetben, ha változást szeretne, kemény eszközökhöz, például a kamatokhoz kell nyúlnia – ez sem számára, sem a piacok számára nem kedvező, ezért természetesen minden jegybank igyekszik is ezt a szituációt elkerülni. 

A Fed legközelebb jövő szerdán dönt a kamatokról, és a piacok teljesen biztosak benne, hogy Powellék nem nyúlnak majd a kamatokhoz, az előremutató kamatpályával kapcsolatos utalások ugyanakkor, mint mindig, most is foglalkoztatják majd a befektetőket.