Stagfláció árnyéka vetül Európára, de Magyarország még a napos oldalon maradhat
A stagfláció az egyik legkedvezőtlenebb gazdasági állapot: ilyenkor lelassul vagy megáll a gazdasági növekedés, miközben az infláció tartósan magas marad. Ez különösen nehéz helyzetet teremt, mert egyszerre jelenik meg a gyenge teljesítmény, a romló foglalkoztatás és az emelkedő árszint.
Normál környezetben a gazdasági lassulás előbb-utóbb mérsékli az inflációt. Stagfláció esetén azonban ez az összefüggés nem működik: a gazdaság gyenge, de az árnyomás mégis fennmarad, ami nehezen megoldható faladat elé állítja a döntéshozókat.
Amikor a megszokott eszközök csődöt mondanak
A stagfláció azért különösen problémás, mert a gazdaságpolitika hagyományos eszközei ilyenkor könnyen egymás ellen dolgoznak. Ha a jegybank kamatot emel, hogy letörje az inflációt, az tovább fékezi a gazdaságot. Ha viszont élénkítik a növekedést, az újabb inflációs hullámot indíthat el.
- Kamatemelés: az infláció csökkenhet, de a gazdaság tovább lassul.
- Élénkítés: a növekedés javulhat, de az árak még gyorsabban emelkednek.
Ez a kettős szorítás teszi a stagflációt az egyik legnehezebben kezelhető gazdasági helyzetté.
A hetvenes évek: amikor minden egyszerre romlott el
A fogalom az 1970-es években vált ismertté, amikor több fejlett gazdaságban – különösen az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban – magas infláció párosult alacsony növekedéssel és emelkedő munkanélküliséggel.
A jelenség azért okozott sokkot, mert ellentmondott a korábbi közgazdasági gondolkodásnak. Akkoriban széles körben elfogadott volt, hogy az infláció és a munkanélküliség között rövid távon fordított kapcsolat áll fenn: erős gazdaság egyenlő a magasabb inflációval, a gyenge gazdaság pedig az alacsonyabb inflációval.
A hetvenes években azonban ez a kapcsolat felborult.
Mi vezetett a stagflációhoz?
A klasszikus eset mögött több tényező együttes hatása állt:
- energiaár-robbanás: az olajválság drasztikusan megemelte a költségeket
- gazdaságpolitikai hibák: árszabályozás, vámok és torz intézkedések
- kínálati sokkok: termelési zavarok és költségnövekedés
- bizonytalan jegybanki reakciók: következetlen monetáris politika
Az energia drágulása szinte minden termék és szolgáltatás árába beépült, miközben a gazdasági teljesítmény gyengült. A helyzetet súlyosbította, hogy a vállalatok költségei nőttek, de alkalmazkodni csak elbocsátásokkal tudtak, ami tovább rontotta a foglalkoztatást. A fordulat végül drasztikus lépésekkel jött: az amerikai jegybank a 80-as évek elején jelentősen megemelte a kamatokat. Ez letörte az inflációt, de súlyos recessziót okozott.
Miért tért vissza a téma?
Az utóbbi években ismét egyre többször kerül elő a stagfláció kockázata. Ennek hátterében több tényező áll:
- emelkedő energiaárak
- gyenge növekedési kilátások
- geopolitikai konfliktusok
Az energiaárak szerepe különösen fontos.
Amikor az olaj vagy a gáz drágul, az növeli a vállalatok költségeit, ami megjelenik az árakban, közben a háztartások reáljövedelme csökken, ezért visszafogják a fogyasztást.
Ez a kombináció könnyen vezethet egyszerre magas inflációhoz és lassuló gazdasághoz. A legfrissebb jegybanki elemzések szerint a gázpiaci sokkok kifejezetten stagflációs hatásúak: emelik az inflációt, miközben visszafogják a gazdasági teljesítményt.
Ráadásul ezek a hatások nem feltétlenül azonnal jelentkeznek. A vizsgálatok szerint az infláció akár két évvel egy energiaársokk után tetőzhet, miközben az ipari termelés tartósan gyengül. Ez azt jelenti, hogy egy energiaválság következményei jóval tovább húzódhatnak, mint ahogy a gazdasági adatok sugallják.
A kutatások arra is rámutatnak, hogy a földgáz szerepe különösen fontos Európában, sőt az elmúlt évek inflációs hullámaiban olyan meghatározó volt a gáz drágulása, hogy még az olajnál is erősebb hatással bírt.
Infláció van, de nem mindegy, milyen
Fontos különbség van a keresleti és a kínálati infláció között. Stagfláció tipikusan akkor alakul ki, amikor az árak emelkedését nem a túlfűtött kereslet, hanem a költségek növekedése hajtja.
- keresleti infláció: erős gazdaság, magas fogyasztás
- kínálati infláció: dráguló energia, termelési zavarok
Az utóbbi sokkal nehezebben kezelhető, mert a jegybanki szigorítás nem kezeli a probléma gyökerét.
Bár a jelenlegi helyzet több ponton emlékeztet a múltbeli folyamatokra, a szakértők szerint egyelőre legfeljebb stagflációs kockázatról beszélhetünk, nem klasszikus stagflációról. Ugyanakkor a történelmi tapasztalatok figyelmeztetnek: ha az energiaárak tartósan magasak maradnak, és a gazdasági növekedés gyenge, akkor a kettő együtt könnyen önfenntartó folyamattá válhat.
Kulcskérdések a következő időszakban
Magyarországon jelenleg nem beszélhetünk klasszikus stagflációról: az infláció az elmúlt időszakban jelentősen mérséklődött, és több kormányzati intézkedés – például az üzemanyagárak féken tartása – is hozzájárul ahhoz, hogy az árnyomás alacsony maradjon.
Mindemellett a nemzetközi folyamatokat érdemes szorosan figyelni. A következő időszak kulcskérdései,
- hogy globálisan mennyire marad tartós az infláció,
- mennyire lassul a gazdasági növekedés,
- és hogyan reagálnak minderre a jegybankok.
Ha a külső környezetben ismét erősödik az árnyomás, miközben a növekedés gyengül, az közvetve a hazai kilátásokat is befolyásolhatja. A stagfláció ugyanis olyan helyzet, amely egyszerre jelent drágulást és gazdasági gyengeséget, miközben a gazdaságpolitika mozgástere is beszűkül. Bár jelenleg nem ez a domináns forgatókönyv, a kockázat nem tűnt el – és ezt a piacok is egyre inkább figyelembe veszik.
