Közel két évtizede húzzák-halasztják, amibe most belenyúlna Magyar Péter: a politikai akarat ide nagyon kevés lesz, ha meglátja a listát
Az euró bevezetése húsz éve visszatérő téma Magyarországon: miközben a Tisza Párt korábban 2030-as céldátumot vázolt fel, Magyar Péter most már óvatosabban, inkább 2031 körüli lehetőségről beszél, és azt mondja, előbb a költségvetést kell átnézni, csak azután lehet felelős döntést hozni a csatlakozás időpontjáról. A Bankmonitor értékelése szerint a politikai akarat önmagában kevés, mert Magyarország jelenleg egyetlen maastrichti feltételt sem teljesít maradéktalanul, vagyis az euró bevezetése többévnyi költségvetési, jogi és pénzügyi alkalmazkodás kérdése.
Az euró bevezetésének legnagyobb akadálya: a költségvetés
Az első Orbán-kormány még 2007-es bevezetési dátummal számolt, később az MSZP–SZDSZ-kormányok is napirenden tartották a kérdést, majd 2010 után a második Orbán-kormány kommunikációjában még felbukkant a 2015 körüli cél, de ez fokozatosan eltűnt. Most ehhez képest az a változás, hogy a kormányváltás után újra megjelent a politikai nyitottság:
- Magyar Péter szerint már az is stabilitást adna a magyar gazdaságnak, ha a kabinet kijelölne egy csatlakozási dátumot,
- miközben a Reuters és más nemzetközi beszámolók szerint az új vezetés a befagyasztott uniós források feloldására, a jogállamisági viták rendezésére és az európai kapcsolatok újjáépítésére készül.
A legnagyobb akadály nem a szándék, hanem a költségvetés. A Bankmonitor összegzése szerint a GDP-arányos hiány 2025-ben 4,7 százalék volt, az államadósság 74,6 százalékon maradt, miközben az euróhoz 3 százalék alatti deficitre és 60 százalék alatti adósságrátára lenne szükség. Ez az oka annak is, hogy Magyarország ellen túlzottdeficit-eljárás fut. A probléma azért különösen nehéz, mert a magyar adóterhelés régiós összevetésben nem kirívóan alacsony, de az uniós átlagtól elmarad, vagyis a hiányt nem könnyű egyszerű bevételnöveléssel kezelni.
Egy pont tud teljesülni az ötpontos feltétellistából
A maastrichti ötösből jelenleg a legkevésbé reménytelen pont az infláció. A Bankmonitor szerint 2024 májusában a 12 havi harmonizált infláció 8,4 százalék volt, miközben a referenciaérték 3,3 százalék; 2026 elejére a havi infláció már 2 százalék alá süllyedt, csakhogy a konvergenciakritérium nem egyetlen havi adatot, hanem 12 havi átlagot néz. A hosszú lejáratú kamatoknál szintén nagy a távolság:
az Európai Központi Bank 2024-es konvergenciajelentése 6,8 százalékos magyar hosszú hozamot jelzett, 4,8 százalékos referencia mellett.
Ehhez jön, hogy Magyarország nem tagja az ERM II árfolyam-mechanizmusnak, a forint szabadon lebeg, az EKB pedig magas árfolyam-volatilitást jelzett, miközben a jogi feltételek sem teljesülnek maradéktalanul, mert az EKB kifogásokat fogalmazott meg a jegybanki függetlenség, a monetáris finanszírozás tilalma és az eurórendszerbe illeszkedés ügyében is.
Hasznos volna a magyar gazdaságnak teljesítenie a feltételeket, de közben kettős válság fenyeget
Ebben a helyzetben Magyar Péter és Varga Mihály jegybankelnök megszólalásai inkább az irányról, mintsem a menetrendről szólnak. Magyar Péter azt jelezte a Bloombergnek, hogy a dátum kijelölése önmagában stabilizáló hatású lenne, de a döntés előtt költségvetési felülvizsgálat kell, és ezért csak 2031-et említett lehetséges időpontként, nem végleges vállalásként. Varga Mihály ehhez képest óvatosabb:
a jegybankelnök szerint rövid távú célként azt lehet kitűzni, hogy a magyar gazdaság és államháztartás teljesítse az euró bevezetésének feltételeit, mert ez önmagában is hasznos volna a gazdaságnak.
A hangsúly tehát egyik oldalon sem a gyors pénzváltáson, hanem a stabilitási feltételek teljesítésén van.
Orbán Viktor korábban egyértelműen elutasította az eurót, és úgy fogalmazott, hogy ha rajta múlik, soha nem lesz magyar euró. Érvelése szerint a gazdaságilag fejletlenebb országoknál az euró bevezetése után gyakran megtörik a felzárkózás lendülete; ennek példájaként Szlovákiát említette, amely 2009 óta használja a közös valutát, mégsem zárkózott fel látványosan a fejlettebb tagállamokhoz.
Orbán Viktor szerint a gazdaság egyszerre néz szembe energia- és pénzügyi jellegű válsággal:
- a Barátság-vezeték körüli ellátási zavarok miatt hozzá kellett nyúlni a stratégiai olajtartalékhoz, a kieső mennyiséget Horvátország felől próbálja pótolni az ország,
- közben a régió egyik fontos finomítójában történt tűz is csökkentette a feldolgozási kapacitást.
A leköszönő miniszterelnök szerint a kormány ezért válságkezelő üzemmódban működik, és ez akár 2027-ig is eltarthat. Ebben a környezetben az euró bevezetése egy sokkal nagyobb dilemma része: miként lehet egyszerre stabilizálni a forintot, visszafogni a hiányt, megőrizni a növekedést, védeni az árszinteket és közben teljesíteni az eurózóna kemény belépési feltételeit.
Szomszédaink is óvatosan nyúltak hozzá az euróhoz
Bulgária 2026. január 1-jén csatlakozott az euróövezethez, de a közös pénz nem hozott belpolitikai nyugalmat: Rumen Radev államfő januárban lemondott, és az ország ideiglenes kormányzással, mély politikai megosztottság mellett működik tovább. Ugyanakkor a pénzügyi piacok kedvezően reagáltak: a Sofix index az első eurós kereskedési héten 14,4 százalékot emelkedett, 2025 egészében pedig nagyjából 30 százalékos pluszt mutatott, miközben a forgalom 23 százalékkal, 611 millió euróra nőtt. Vagyis az euró nem oldotta meg a politikai válságot, de a tőkepiaci megítélést javította.
Románia ezzel szemben még a bolgárnál is óvatosabb pályát jelez. Ilie Bolojan miniszterelnök Berlinben arról beszélt, hogy az euróövezeti csatlakozás addig nem lehet napirenden, amíg a román hiány tartósan nem süllyed a GDP 3 százaléka alá.
Az idei román deficitcél 6,2–6,3 százalék, a vállalás pedig az, hogy 2030-ig fokozatosan visszavigyék 3 százalék alá.
Bolojan szerint emiatt az euró jelenleg nem kormányzati prioritás, de a 2028-as parlamenti választás egyik meghatározó témája lehet, ha létrejön egy szélesebb politikai konszenzus az ország stratégiai irányáról. Ez a magyar helyzethez nagyon hasonló üzenet: a politikai akarat önmagában kevés, előbb a fiskális alapokat kell rendbe tenni.
A mostani kép alapján ezért az euró leginkább nem 2029 előtt, hanem inkább a következő évtized elején kerülhet reálisan napirendre. A Bankmonitor technikai minimumként 2029–2030-at említ, de maga is valószínűbbnek tartja a 2030-as évek elejét, mert az ERM II-ben legalább két évet kell eltölteni, előtte pedig ki kell kerülni a túlzottdeficit-eljárás alól, rendezni kell a jogi környezetet és helyre kell állítani a fiskális egyensúlyt. A valódi kérdés így már nem az, hogy Magyarország akar-e egyszer eurót, hanem az, hogy hajlandó-e végigmenni ezen a fájdalmas gazdaságpolitikai úton.
