Becsülettel állja a sarat a forint
A nyár eleji viharokat követően a hazai deviza árfolyama nyugodtabb vizekre evezett, úgy tűnik, a befektetői fejekben elmúlt a veszélyérzet. A kialakult árcentrum ugyan gyengébb a korábbinál, de ez annak fényében nem meglepő, milyen markáns mozgásokat láttunk mások esetében. A török líra összeomlása mellett „szétverték” a dél-afrikai randot és az argentin pezót, sokat esett a jüan, és új mélypontra zuhant a brazil real is, miközben a hongkongi dollár is feszíti szét a szűk, rögzített árfolyamsáv gyenge oldalát.
Miért stabil mégis a forint?
Vélhetően a piaci szereplők végiggondolták a hazai fundamentumokat, melyek most a rekordalacsony kamatszint ellenére sem támogatják a jelentős forintgyengülést.
Ezen túl a mostani válság az emelkedő dollárkamatokról és általában a dollárlikviditás globális csökkenéséről szól, Magyarország adóspozíciója pedig az amerikai devizában minimális. A devizahitelek ma már jellemzően euróban denomináltak, ebben viszont hazánk sok milliárd eurós éves többletet generál, miközben az EKB monetáris politikája továbbra is támogató.
Némi forintgyengülés nem feltétlenül baj, ez kell a versenyképesség fenntartásához, kompenzálva a kiemelkedő bérdinamikát. Hasonló folyamatok ugyanakkor a régió többi országában is lejátszódnak, így relatív versenyképességünk nem feltétlenül romlott, inkább a munkaerő hiánya a probléma. Összességében a forint nagyon szorosan követi régiós „testvére”, a lengyel zloty árfolyamát, nagyobb fizetési mérlegtöbbletet, viszont kisebb reálkamatot kínálva. A hazai deviza számára a fő kockázat továbbra sem a globális dollárlikviditás csökkenése, hanem a kereskedelmi háború eldurvulása lenne, ebben az esetben tudna a fizetési mérleg negatívba fordulni az export jelentős ciklikus kitettsége miatt.
