Minden idők egyik legdrágább stadionja, a mosdókat tekintve a világ legjobban felszerelt létesítménye, amelynek építését botrányok, tragédia és trükközés kísérte. Európa második legnagyobb arénájában, a 90 ezer férőhelyes Wembleyben lép pályára kedd este a magyar labdarúgó-válogatott, amely szeptember 2-án a Puskás Arénában 4–0-s vereséget szenvedett Angliától a világbajnoki selejtezőben. Akkor a VG megírta, hogy az Eb-ezüstérmes értéke csaknem 11,5-szerese a magyar keretnek, ám nem csupán a sportolók, a székek is drágábbak a szigetországban. A londoni aréna 789 millió fontba, azaz 332 milliárd forintba került, ami székenként 8700 fontot (3,6 millió forint) jelent, míg a Puskás Aréna ára a Kiemelt Kormányzati Beruházások Központja beszámolója alapján 142,85 milliárd forint, az 5 százaléknyi tartalék 7,15 milliárd forint, az áfa összege 40,5 milliárd forint volt, az egy székre jutó költsége pedig nettó 2,1 millió forint. (A régi Wembley amúgy 1923-ban 750 ezer fontért, a Népstadion 1953-ban 160 millió forintért készült el.)
A Wembley építésének története viszont nem ért véget azzal, hogy 2007-ben átadták a labdarúgóknak és rangos mérkőzéseket rendeznek meg a gyepen – amely egyébként olyan rossz minőségű volt, hogy az első négy évben összesen tízszer kellett lecserélni, alkalmanként 125 ezer fontért. Még szerencse, hogy a vízvezetékekkel nem volt ennyi baj, hiszen 2618 mosdót alakítottak ki, aminél több egyik létesítményben sem található a világon.
Eleve két évvel később és 400 millió fonttal drágábban készült el a tervezettnél, a munkát sztrájkok, perek, alvállalkozói viták nehezítették, és tragédia is történt: 150 ezer fontra büntették a kivitelezőt, mert a munkavédelmi törvények megszegése miatt balesetben elhunyt egy kétgyermekes családapa.
A sydney-i olimpiai stadiont is megépítő ausztrál Multiplex jelentős veszteséggel zárta a projektet, emiatt több kártérítési pert indított, ezek közül a mérnöki tanácsadóval, Mott MacDonalddal szemben egy 253 millió fontosat, ami az Egyesült Királyság történetének legmagasabb összegű igénye volt. A cég azzal érvelt, hogy összesen 11 ezerszer kellett módosítani az eredeti rajzokon, MacDonald viszont végig tagadta a vádakat, sőt, ő is a bírósághoz fordult 250 ezer fontnyi kifizetetlen számla miatt. A felek végül 2011-ben peren kívül állapodtak meg egymással, a részleteket sohasem hozták nyilvánosságra.
A Multiplex a projektből gyorsan kilépő Cleveland Bridge-t is perelte, a jogi költségek meghaladták a 22 millió fontot, csak a fénymásolásra 1 milliót költöttek el.
A bíró a 200 oldalas ítélethirdetés végén azt mondta, a felek haszontalan célra fordították a pénzüket és az idejüket: az ausztráloknak ugyan megítéltek 6 milliót, ám a bíró a perköltség felének befizetésére kötelezte a céget, azaz így több milliót veszített.
A vállalat egyébként a stadion üzemeltetőjével, az Angol Labdarúgó-szövetséghez tartozó Wembley National Stadium Limiteddel sem ápolt jó viszonyt, olyannyira, hogy a felek nem voltak hajlandóak egy időpontban a területen dolgozni. Miközben a Multiplexes munkások a terepen tevékenykedtek, a WNSL nem tudta kiépíteni például a kommunikációs rendszereket, sőt, az ausztrálok által lerakott burkolatokat néhol fel kellett bontaniuk a WNSL szakembereinek a kábelek miatt, így tovább csúszott az átadás és növekedtek a költségek.
A Wembley építésének érdekessége, hogy a 120 millió fontos állami támogatásból 20 milliónak az volt az ára, hogy a 2012-es olimpia érdekében alakítsanak ki atlétikapályát a stadionban.
Futópályákat nem akartak a tervezők, mert az rengeteget ártott volna a hangulatnak, így lett is atlétikapálya, meg nem is: a Wembley alkalmas a kialakítására, de három hónap és legalább 1 millió font szükséges hozzá, a férőhelyek száma 60 ezerre csökkenne, majd a visszaépítés minimum hat hétig tartana, amíg nem használható a stadion, azaz kizárt, hogy egyszer a futók vegyék át az uralmat a létesítményben.
De a 20 millió fontot nem kellett visszafizetni…
