Tojáslabda és gurulós foci: így épül fel az amerikai sportrendszer – VG Podcast

Az észak-amerikai sport egy teljesen más fejlődési íven ment keresztül, mint amit Európában tapasztalni lehetet. Az Egyesült Államokban a pénz beszél elv diktálja sokszor a szabályokat. Ez azt jelenti, hogy igény esetén egyik évről a másikra megjelenhet egy új csúcs csapat bármelyik amerikai városban, ami aztán a megfelelő összegért cserébe rögtön ott lehet az élvonalban. Emellett az se számít furcsának az Amerikában, hogy egy tulajdonos összecsomagolja a csapatát és átköltözzön az ország egy teljesen más pontjára, ahol aztán új stílus és név alatt folytatják a munkát.

Nyílt és zárt bajnokságok

Európában érthetetlen lehet az, hogy egy klub bevásárolja magát egy sportligába. Ez úgy lehetséges, hogy a nagy amerikai sorozatok, az NFL, MLB, NBA, az NHL vagy az MLS zárt bajnokságként működik, vagyis 

Mivel például az NBA-ből, az észak-amerikai kosárlabda-bajnokságból nem lehet kiesni, így új csapatok akkor jelenhetnek meg a sorozatban, ha egy tulajdonos leteszi a kellő pénzt a liga asztalára, hogy szerepelhessen az adott sorozatban.

Európára a nyílt bajnokságok rendszere a jellemző, vagyis minden szezonvégén vannak kieső és feljutó együttesek. A nyílt bajnokságokban elméleti szinten esélyegyenlőség van, tehát pénztől függetlenül bármelyik klubnak lehetősége van arra, hogy a legnagyobbak között szerepeljen, ha elég jó hozzá. Több tíz évvel ezelőtt ez a rendszer még működhetet, de mára jelentősen elavultnak tűnik, mivel a sport üzletté vált Európában is. Egy európai csapatnak hatalmas kiadásokat kell eszközölni, többek között játékosokra, ha kellőképpen meg akar erősödni. Ez egyes klubokat a csőd szélére sodor, hiszen lehetséges, hogy minden pénzüket felélik igazolásokra, ezt követően viszont nem érnek el olyan eredményeket, amik kompenzálnák az elköltött pénzt. Angliában 

A zárt ligák ezzel szemben stabilitást adnak a csapatoknak, mivel a teljesítményüktől függetlenül mindig ott lesznek a bajnokságban, feltéve, hogy megfelelnek bizonyos kritériumoknak. Ennek hátránya, hogy a ligákban a helyek korlátozottak és a sporteredmények egyáltalán nem számítanak a részvételhez. 

Versenyképes egyensúlyi szabályok

Észak-Amerikában a sportligák számos korlátozást határoznak meg a csapatoknak a kiadásokat illetően. Ez jobb versenymérleget biztosít, mivel a klubok kvázi egyenlő mennyiségű pénzt költhetnek el, így elméletileg bármelyik csapatnak esélye van megnyerni a bajnokságot. Ehhez képest Európában a nagy múltra visszatekintő gazdag klubok nyerik vetésforgóban a versenyeket, akik a sikereik miatt egyre több bevételre tesznek szert, ezzel pedig tágul a szakadék a kicsi és nagy csapatok között. 

A fizetési sapka korlátozza, hogy a csapatok mennyi pénzt költhetnek a játékosok fizetésére. Ez minden klubnak azonos feltételeket jelent, így nem az fogja meghatározni a legnagyobb tehetségek választását, hogy hol kapnak csillagászati összeget a játékukért.

A draft rendszer egy olyan esélykiegyenlítő megoldás, ami alapján az előző szezonban legalacsonyabb helyezést elért csapat kapja az első választás jogát az egyetemi és utánpótlás-bajnokságokból a felnőtt ligába jutó fiatal tehetségek közül. Ennek segítségével az alacsonyabban végzett csapatok választhatnak a legnagyobb jövőbeni tehetségek közül, aminek hála sokkal nagyobb esélyük lesz a közeljövőben bajnokságot nyerni. 

Európában bár egyértelműen izgalmasabbak lennének a sportversenyek, ha az amerikai versenyképességi egyensúlyokat meghonosítanák, de 

Emiatt az UEFA még a fizetési sapkánál sokkal enyhébb szabályokat tartalmazó pénzügyi fair play szabályok betartását sem tudja maradéktalanul elérni.

Tulajdonjog és irányítás

Az európai top ligák esetében hagyományosan a csapatok pusztán csak részt vesznek az adott ligában, de tulajdonosi jogokat nem gyakorolnak felette. Ettől az angol első osztály számít kivételnek, ahol az adott szezonban a Premier League-ben részt vevő csapat irányítja a bajnokságot. Ennek eredményeként a tulajdonosi rendszer évről évre változik. 

Az észak-amerikai sportrendszerben a klubok, vagyis pontosabban franchise-ok tulajdonosai egyben a liga tulajdonosai is. Ez tisztán magántulajdonosi szerkezetű. A tulajdonosok kizárólagos joga eldönteni, hogy melyik klubok vehetnek részt a bajnokságban. A csapatok kineveznek egy igazgatót, aki teljes jogkörrel rendelkezik a liga felett és meghozza a döntéseket. Ezenkívül a csapatoknak nem kell semmilyen pénzügyi kimutatást közzé tenniük, hiszen magántulajdonban vannak, ellentétben az európai részvényesi struktúrával. Ezek a szabályok hatalmas lehetőséget biztosítanak a tulajdonosoknak a ligák menetének az alakításában.

Ez a klub feletti teljes uralmat is jelneti. 

Akár azt is megteheti, hogy a csapatot összecsomagolja és az ország egy másik pontjára, egy másik városba költözteti, ahol a vezetés például több adókedvezményt ígér a klub után.

A legnépszerűbb sportok Amerikában

Az Egyesült Államokban hagyományosan az amerikai foci a legnépszerűbb sportág. Éless Dénes, sportmarketing szakértő viszont elmondta, hogy az elmúlt években elindult egy átalakulás a helyi sportéletben. A középkorú és idősebb korosztály továbbra is az NFL-ért rajong a leginkább, illetve ez a sport világszinten is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. 

Ennek oka egyrészt, hogy a dél-amerikai közösség tagjai alapból a hagyományos labdarúgásért vannak oda, miközben a felgyorsult médiafogasztás miatt egy baseball vagy amerikaifoci-mérkőzés túl hosszú és vontatott a Tiktok generáció számára. A kosárlabda rövidebb és pörgősebb sport, ezáltal jobban rezonál a fiatalokkal.

Éless Dénes hozzátette, hogy a sport fogyasztás is kezd átalakulni. Mint mondta, 

Szintén a fiatal, gyors médiafogyasztó rajongók számára befogadhatóbb egy egyperces összefoglaló a legizgalmasabb és leglátványosabb momentumokból, mint másfél óra végignézése.