A kelet-mediterrán régió szénhidrogénvagyonát vizsgáló cikksorozat első részében áttekintettük, mennyi földgáz rejtőzhet a térségben, és hogy ezek a volumenek valóban indokolják-e a kiemelt európai figyelmet. Az így feltárt információk alapján megállapítható, hogy a kelet-mediterrán medence gázkapacitása nagy segítséget nyújthat Európa számára az orosz energiahordozóktól való függetlenedésben. Már az eddig felfedezett készletek is több ezermilliárd köbméterre becsülhetők, ám a szakértők szerint a még fel nem tárt mezők hozama akár még ezt is meghaladhatja. Csak az eddig feltárt egyiptomi gázmezők mintegy 191 évig tudnák biztosítani hazánk ellátását, de akár a teljes unió ellátását is képesek lennének fedezni három-négy évig. 

Valóban csak egy karnyújtásnyira lenne a megoldás a kontinensünk számára? És ha igen, miért nem használjuk még nagyobb mértékben ezeket a készleteket? Erre kerestük a választ a Századvég Konjunktúrakutató Zrt. Kelet-Mediterráneumról szóló elemzésében. A legfontosabb megállapításainkat bemutató második cikkünkben a régió földgázkitermelésének és -szállításának különböző aspektusait járjuk körbe. 

Az óriási földgázmezőket nem elég csupán felfedezni, ki is kell termelni

Ha bármely ország hasznosítani szeretné ezt az elképesztő földgázvagyont, nem elég csupán felfedezni, hanem ki is kell termelni. Ezzel el is érkeztünk elemzésünk egyik legfontosabb pontjához, a régió gázkitermelésének kérdéséhez. A kitermelési és felhasználási adatok alapján megbecsültük a potenciálisan értékesíthető mennyiségek alakulását. Így már megállapíthatóvá vált, hogy Európa támaszkodhat-e egyáltalán ezekre a forrásokra a jövőben, és ha igen, milyen mértékben.  A vizsgálatainkat a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) és az Eurostat adatai alapján végeztük el Izrael, Egyiptom, Szíria és Törökország esetében, és a következő ábrán foglaljuk össze.

Egyiptom, Izrael, Szíria és Törökország földgázkitermelésének alakulása
 

Ahogy azt az ábrán is láthatjuk, a 90-es évek elején még csak Egyiptom termelése mondható mérvadónak. Az ország által kitermelt fölgázmennyiség éves volumene megközelítőleg 8-11 milliárd köbméter volt. Ekkor még a szír kitermelés is jelentős volt a térségben a maga 2,5-3 milliárd köbméteres mennyiségével. A 2000 és 2005 közötti ötéves időszakban egészen elképesztő, mintegy 66 százalékos bővülést láthatunk Egyiptom esetében, amivel az ország immár végérvényesen lehagyta a régiós mezőnyt a földgázkitermelés tekintetében. 

Az „arab tavasz” jelentős hatást gyakorolt a régiós kitermelés alakulására 

Ezt követően még látható egy enyhe növekedés, majd 2010 végén az arab tavasz eseményeinek következtében hirtelen mintegy 45 százalékkal csökkent a kitermelt mennyiség. A polgárháborúba süllyedő Szíria esetében ugyancsak megfigyelhető a kitermelés beszakadása. 

A szomszédos országok forrongása közben Izrael tényezővé vált

Az arab országok kitermelésének csökkenésével párhuzamosan az izraeli kitermelés folyamatosan növekedett, majd 2013–2014 környékén elérte a 3,6-3,8 milliárd köbméteres volument. Az egyiptomi kitermelés visszarendeződésére, majd újabb felpattanására egészen 2015-ig kellett várni, amikor ismét egy, az ezredforduló környékén látott felívelés vette kezdetét. A 2020-as év során a régió teljes kitermelése már meghaladta az évi 83 milliárd köbmétert is, ennek legnagyobb része Egyiptomból származott.

A kelet-mediterrán országok együttes földgázkitermelése is csupán tizede az átlagos orosz termelési volumennek

Bár a régió 2020-as év során kitermelt mennyisége első látásra impozánsnak tűnhet, a tisztánlátás érdekében érdemes összevetni más, jelentős földgázkitermelő országok teljesítményével is, amelyet a következő ábrán szemléltetünk.

Oroszország, Norvégia és a Kelet-Mediterráneum földgázkitermelésének alakulása
 

Látható, hogy bár a vizsgált országokból származó kitermelés dinamikusan emelkedett, megközelítve ezzel például a norvég kitermelés szintjét, de még így is messze elmarad az orosz volumenektől. A 2020-as évben Oroszország kitermelése több mint kilencszerese volt a kelet-mediterrán régió teljes termelésének, de ha a norvég és kelet-mediterrán termelést együtt nézzük, úgy sem érik el az orosz gázmennyiség harmadát sem. 

Nemcsak a régiós kitermelés, hanem a felhasználás is egyre magasabb

Bár a kitermelési volumenek alakulása alighanem az egyik legmeghatározóbb aspektusa az esetleges európai gázimport felpörgetésének, érdemes figyelembe venni, hogy a szóban forgó országok maguk is felhasználói a földgáznak, így az szempontjából potenciálisan megvásárolható mennyiség ennél jóval alacsonyabb lehet. Ennek esetleges mértéke a következő ábrán látható. 

A Kelet-Mediterráneum értékesíthető gázmennyiségének alakulása
 

Ahogy az a fenti ábrán is látható, a régiós kitermelés felfutásával párhuzamosan a helyben felhasznált mennyiség is dinamikusan emelkedett. A vizsgált időszakban egyedül 2005 és 2010 között nőtt számottevő mértékben a potenciálisan exportálható mennyiség, amely ekkor megközelítőleg 38-40 milliárd köbméter volt, de 2015-re ez a mennyiség körülbelül 10 milliárd köbméterre apadt.

Egyelőre csekély a potenciálisan megvásárolható mennyiség

A térség országainak népességrobbanása és iparosodása várhatóan tovább emeli majd a belső földgázkeresletet, ami gátja lehet az értékesíthető mennyiség bővülésének a későbbiekben. A legutolsó adatok alapján számított, mintegy 28 milliárd köbméteres értékesíthető mennyiség pedig nem tudja érdemben befolyásolni az európai orosz importfüggőséget. De még ha sikerülne is jelentősen növelni ezt a rendelkezésre álló mennyiséget, például a kitermelés erőteljesebb emelésével, akkor sem feltétlenül tudnánk a többletet Európába szállítani. Ennek pontos okait és a régió geopolitikai kulcshelyzetét a témával kapcsolatos utolsó, harmadik cikkünkben fogjuk bemutatni.