A vízenergia szerepére összpontosít a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2020-ban megjelenő ötéves előrejelzése a megújuló alapú energiatermelésről, mert miközben a vízenergia kiaknázásában még jelentős lehetőségek vannak, a megújuló alapú termelés terjedésének az utóbbi időben tapasztalt befékezése aggodalomra adhat okot. Pedig a megújuló energiát hasznosító technológiák olcsóbbak lettek, és a korábbiaknál már sokkal kevésbé szorul pénzügyi támogatásra egy-egy zöldprojekt indítása. Az az idő sincs messze az ügynökség szerint, amikor jelentősen megcsappan ezeknek az ösztönzőknek a fontossága. Az viszont továbbra is elengedhetetlen, hogy a kormányok hosszú távra stabil működési kilátásokat teremtsenek a zöldenergiának.
Forrás: AFp
A vízenergia fontos szerepet kaphat a villamosenergia-termelésben, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében, előállítása pedig költséghatékonyan illeszkedhet be a nap- és a szélenergia közé – vetíti előre az IEA, hangsúlyozva, hogy
független és szigorú szakértői az összes technológiát és az összes energiaforrást vizsgálják, hogy a világ reális és lehető legpontosabb energiaadataival szolgáljanak.
Ez már csak azért is nagyon fontos, mert a párizsi klímamegállapodás célkitűzéseinek eléréséhez 2030-ig évente 300 gigawattnyi új megújulókapacitást kellene üzembe helyezni, de a 2018-as globális adat csak 177 gigawatt – mutat rá Fatih Birol, a szervezet ügyvezető igazgatója egy prezentációjában. A 2015-ben 50 gigawattot sem elérő naperőmű-beruházások 2017-re megkétszereződtek, de 2018-ban már „csak” az egy évvel korábbi eredményt sikerült megismételni.
A teljes cikk a Világgazdaság szerdai számában olvasható
