Utánaszámoltak az iráni olajállításnak, és valami nem stimmel – elviselhetetlen a nyomás, muszáj elindítani a szállításokat
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságIrán olajtárolási puffere gyorsan olvad, de a legfontosabb nyomáscsökkentő eszköz az iráni olajipar számára továbbra is a kitermelés visszafogása – áll a Kpler legutóbbi, az iráni olajipar helyzetével foglalkozó értékelésében. Az iráni nyersolajtároló rendszer számára a legfontosabb körülmény a továbbra is érvényben lévő exportkorlátozás. Az amerikai blokád április közepi bevezetése óta a szárazföldi készletek 13 millió hordóval emelkedtek, ami átlagosan napi 232 ezer hordós készletnövekedésnek felel meg. A béke megkötésére irányuló, mérföldkőnek számító és már az amerikai elnök és az iráni miniszterelnök által is aláírt megállapodás elvileg megnyitja az utat az iráni olajexport folytatása előtt.
Hatalmas a nyomás az iráni nyersolaj-tárolás rendszerén
Szerdán a Trump-kormányzat nyilvánosságra hozta a Washington és Teherán között létrejött, korábban digitálisan, azóta a felek által papírformában is aláírt, ideiglenes megállapodás szövegét, amelynek célja a 110 napja tartó iráni konfliktus lezárása. Washington az egyezményt az Egyesült Államok számára jelentős győzelemként mutatta be, annak ellenére, hogy a 14 pontos megállapodás jelentős politikai és pénzügyi engedményeket tett Iránnak annak érdekében, hogy újra megnyíljon a Hormuzi-szoros, és elkerülhető legyen egy globális gazdasági visszaesés.
A megállapodás szövegezését és konkrét vállalásait sokáig bizonytalanság övezte, a hét elején már egyértelművé vált, hogy a tényleges tartalom nyilvánosságora hozatalával szándékosan nem kapkodtak Washingtonban. Ebben alighanem szerepet játszott az is, hogy a szélesebb közvéleményt arra kellett felkészíteni, hogy a megállapodás néhány konkrét vállalás mellett jórészt általánosságokat tartalmaz. A kézzelfogható kitételek ugyanakkor rendkívül fontosak az olaj- és gázpiac számára.
Ugyanis ezek között az egyik, hogy
60 napra (áthaladási díjtól mentesen) megnyílik a Hormuzi-szoros, amin keresztül a Perzsa-öbölből távozhatnak a hónapokkal ezelőtt ott rekedt áruszállítók, olaj- és gáztankerek.
Jelentős mennyiségről van szó: egyes becslések szerint csak az iráni olajból mintegy 100 millió hordónyi torlódott fel az öbölben terminálokban és szállítóhajókban, ami a többi, exportját a térségből főként vízi úton bonyolító nemzet várakozó készletével együtt jelentékeny világpiaci mennyiségnek számít, még ha az egyensúlyi helyzet ezen mennyiségek piacra jutásával nem is áll helyre azonnal.
Ezzel összefüggésben pedig különösen hangsúlyos elem, hogy a hol keretmegállapodásnak, hol előzetes békemegállapodásnak címkézett egyezség elvi utat ad az iráni kitermelésű olaj szállításának is. Más szóval: az iráni nyersolaj-szállítás végre esélyt kaphat arra, hogy „kiszelepeljen”, mert ha a Kpler által néhány nappal a bejelentett alku előtt közzétett becslések pontosak, akkor már csak kis időre (legfeljebb hetekre) lehet attól Teherán, hogy a kitermelést teljesen lecsavarja, vagy a Kharg-sziget termináljaiból az öböl vizébe borítsa a nyersolajat.
Számoltak az elemzők: nem annyi az annyi, mint az iráni adatok szerint
A vállalat elemzése szerint a szárazföldi nyersolaj- és kondenzátumkészletek jelenleg megközelítőleg 73 millió hordót tesznek ki. A legnagyobb növekedést a Kharg-szigeten (5 millió hordó) és a Goreh szivattyúállomásnál (5,7 millió hordó) regisztrálták. Első pillantásra a tárolókapacitás nem tűnik kritikusnak.
A jelenlegi kihasználtsági ráta 63,5 százalék, ami körülbelül 40 millió hordónyi szabad szárazföldi kapacitást jelent.
A február és április közötti átlagos exportvolumen alapján ez nagyjából 23 napi exportnak felelne meg.
Ám a hivatalos iráni adat azonban jelentősen túlbecsüli azt a tárolókapacitást, amely ténylegesen felhasználható nyersolaj számára. A fennmaradó kapacitásból mintegy 10 millió hordó kondenzátumkezelő infrastruktúrához kötődik, elsősorban Asszalújehben (fontos energetikai központ a Perzsa-öböl partján) és a Persian Gulf Star kondenzátum-finomítónál.
Még a kondenzátumkapacitás levonása után fennmaradó 30 millió hordónyi látszólagos szabad tárolóhely sem használható ki teljes egészében:
- üzemeltetési és logisztikai korlátok miatt számos létesítmény nem tölthető fel a tartályok maximális szintjéig;
- emellett az olyan tengeri terminálokat, mint Lavan és Sirri, közvetlenül a közeli offshore mezők látják el, így nem alkalmasak a szárazföldi többlettermelés befogadására.
Ha reálisabb, 80 százalékos maximális kihasználtsági rátával számolunk a nyersolajtároló létesítmények esetében, akkor a tényleges nyersolajtárolási kapacitás a telepített 97 millió hordós kapacitásból mindössze 78 millió hordóra csökken. A jelenlegi készletszintek és a kondenzátumkészletek figyelembevételével így csupán 13,5 millió hordónyi gyakorlati nyersolajtároló kapacitás marad szabadon.
A helyzet gyorsan kritikussá válna, ha a kitermelés változatlan maradna. Az iráni kikötőket sújtó (s most feloldásra kerölő) amerikai haditengerészeti blokád előtti termelési szintek mellett a fennmaradó használható tárolókapacitás körülbelül egy héten belül kimerülne. A rendelkezésre álló adatok ugyanakkor arra utalnak, hogy a NIOC már csökkentette a kitermelést, ami nagyjából 20-25 napra növelte a rendelkezésre álló időt.
Amennyiben a blokád a bejelentett megállapodás ellenére fennmarad, várhatóan további termeléscsökkentések következnek annak érdekében, hogy elkerüljék a tárolók teljes megtelését.
A készletfelhalmozás, az exportteljesítmény és a belföldi finomítói feldolgozás növekedésének együttes elemzése alapján az iráni nyersolaj-kitermelés mostanra mintegy napi 1,2 millió hordó mértékben csökkent. Közben a Dél-Fársz mezőn május végén körülbelül napi 60 ezer hordó kondenzátumtermelés tért vissza.
A belföldi finomítók feldolgozása április óta becslések szerint napi 75-100 ezer hordóval nőtt, így jelenleg körülbelül 1,96 millió hordót ért el naponta átlagosan, mivel a hatóságok igyekeznek enyhíteni a hazai benzinhiányt. Ha azonban a korlátozások érvényben maradnak, a kitermelés visszafogása várhatóan eléri az 1,5 millió hordót a blokád előtti szintekhez képest.
A tankerek már nagyon indulnának
Májusban a nyersolaj-rakodások átlagosan mindössze 260 ezer hordót értek el naponta, szemben a február-áprilisi időszak 1,85 millió hordós értékével, illetve a márciusi és április eleji 2,1 millió hordó szintekkel. Ez jelentős visszaesés, de a mostani megállapodás tehát megnyitja az utat az iráni olajszállítások előtt, amely szinte teljesen eltűnt a háború hetei alatt. A Goldcrest nevű VLCC-tanker nemrég legalább 2 millió hordó olajat rakodott be Kharg-szigeten.
A blokádzónán belüli úszó tárolókban felhalmozott készletek április 13-a előtt 60 millió hordóról 68 millió hordóra emelkedtek június elejére, a megállapodás előtti időszakra. Bár a NIOC továbbra is rakod néhány tartályhajót, ezek is a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl közötti blokádzónában rekedtek.
Irán több alternatív exportcsatornával is rendelkezik, köztük az Irakba, Afganisztánba és Pakisztánba irányuló közúti szállításokkal, valamint a Közép-Ázsián keresztüli vasúti exporttal. Korábban, 2012-ig a Kaszpi-tenger térségének országaival csereügyletek is működtek, amikor Irán még inkább nyersolaj-importőr, mint exportőr volt.
Ezek az útvonalak ugyan lehetőséget biztosítanak bizonyos mennyiségek értékesítésére, de csak korlátozott mértékű enyhülést hozhatnának.
A közúti export elsősorban finomított termékekre koncentrál, nem pedig nyersolajra, és jelentős logisztikai korlátokba ütközik a főként délnyugati elhelyezkedésű olajmezőktől való nagy távolság miatt. A benzinhiány miatt Irán jelenleg benzinimportőr, miközben fűtőolajat exportál.
A vasúti export ugyan nagyobb kapacitást kínálna, ám a magas szállítási költségek és logisztikai akadályok miatt ennek megvalósulása rendkívül valószínűtlen. Így a Kpler elemtzése alapján nyilvánvaló, hogy a hormuzi nyitás és a szállítóhajók szabad áthaladása nem csak az Öböl-térség olajállamainak, hanem Irán számára is elevenbe vágó.
