Lakáshitelvarázs

Az állam ugyanolyan mértékűre emeli a használt lakások vásárlásához felvett hitelek kamattámogatását, amekkora az újaknál alkalmazható. Így a kamatszint 5,5 százalékos lehet - szemben az új lakások vásárlásánál már ma is több bank által alkalmazott 2,65-2,75 százalékkal. Nincs itt valami ellentmondás? - kérdezhetik sokan.

Erre - csakúgy, mint arra, miért éppen most állt elő a kormány a kedvezménynöveléssel - természetesen akad magyarázat. Egyszerűsített séma szerint ugyanis a bank a hozzá forduló, új lakást vásárló ügyfélnél érvényesíti a 10 százalékpontos kamattámogatást. Azt a hitelt azonban, amely így keletkezik, eladja a Földhitel- és Jelzálogbanknak (FHB). Az FHB erre jelzáloglevelet bocsát ki, és igénybe veszi a hét százalékpontos állami támogatást. Az ügyletben részt vevő pénzintézetek pedig megosztoznak a "hasznon" - az ügyfeleknek is juttatva abból. Tény, hogy számításaink szerint az állam kétszeres megcsapolásának eredménye, hogy a bankok a piaci átlagnál körülbelül három százalékponttal magasabb kamatkülönbözetet (marzs) vághatnak zsebre.

A kedvezményeket a kabinet jóságának köszönhetően nem csak a (jómódúbb) magánszemélyek, hanem az építőcégek is igénybe vehetik. Nekik a normál hitelkamatokhoz, de még a befektetéseken elérhető hozamokhoz képest is könynyen belátható hasznot hajthatnak ezek a konstrukciók. Főként úgy, hogy közben nem egy olyan megoldásról hallhatunk, amelyben az ügyfeleket (a lakásvásárló magánszemélyeket) egyszerűen kizárják a kedvezményezetti körből. Nekik piaci feltételű kölcsönöket közvetítenek ki.

Elméletileg talán minden rendben van. Az ország hasznára (is) igazán azok gazdagodhatnak, akik amúgy sem szenvednek szükséget. Apró gondok azért mégis vannak: megfelelő hatásvizsgálatok nélkül nem zárható ugyanis ki egy (ingatlanpiaci) földindulás, ami viszont a vagyonos rétegnek - és vele az országnak - is alaposan feladhatja a leckét.

B. Varga Judit