Külföldi lapszemle
Financial Times
Barcelonában a spanyol vendéglátók az európai vezetőket elvihetik a Sagrada Familia elé, hadd lássák a törekvés diadalát a megvalósítás felett. Ugyanezt lehet mondani az európai gazdaságról. Két éve Lisszabonban az európai vezetők liberális feladatok ambiciózus programját dolgozták ki. A reformfolyamat azután elakadt. A tavalyi stockholmi csúcsértekezlet nem tudta feléleszteni a lendületet. Ma mégis olcsóbban és gyorsabban lehet sok európai országban vállalatot alapítani. Nagyobb az egyetértés abban, hogy a szegénységből kivezető legjobb módszer a munkára ösztönzés akadályainak elmozdítása. E győzelmek azonban csekélyek a munkaerőpiac liberalizálásának, a tőke- és a szolgáltatási piacok integrálásának késedelméhez képest. Barcelonában a legfontosabb célokra kell összpontosítani: az energiapiacokra, a szabadalmakról és a felvásárlásokról szóló irányelvre, a pénzügyi szolgáltatások egységes piacára és a munkaerőpiac merevségeire. A liberalizáció hívei igyekeztek, de egyik sem hibátlan. A lisszaboni ígéret megtartásához az összes tagállamra szükség volna, de hat országban fél éven belül választások lesznek, ezért valószínűtlen a kollektív akarat megnyilvánulása Barcelonában.
Handelsblatt
A hivatásos optimisták egyre hangosabban hirdetik a fellendülést. Kétségtelen, az adatok nem olyan rosszak, mint korábban. De sok jelzőszám a szeptember 11-e előtti szinten áll. Az Ifo intézet tudós urai szerint "a pénzügyi piacok túl sokat magyaráznak bele jelzőszámainkba". Európában az a baj, hogy nincs a növekedésnek motorja. Az erős áremelkedésnek kedvezőtlen hatása is lehet, a reálkamatok felkapaszkodása rontja a vállalati beruházások feltételeit. Veszélyeztetik a konjunktúrát a túlzott bérkövetelések, a fogyasztók tartózkodása, a strukturális problémák. Amerika láthatólag túl van a recesszión, a beruházások jégkorszaka elmúlt, a termelékenység a visszaesés alatt is javult. De az ország nagyon el van adósodva, a külföldi befektetők kezdenek elfordulni, a dollár esése ösztönözheti az inflációt. A fogyasztók jövedelmük 14 százalékát adósságszolgálatra költik. Aki optimizmusát csak az Egyesült Államokra alapozza, homokra épít.
Süddeutsche Zeitung
George W. Bush acélipari védővámja arra indította az európaiakat, hogy a WTO-nál panaszt emeljenek. Megtorló vámok is szóba kerültek. Ráadásul az amerikai légitársaságok transzatlanti dömpingjáratai elleni eljárás is nagyobb robbanóerőt kapott. De sem az amerikaiak, sem az európaiak nem ártatlan gyerekek. A hírhedt banánpiaci rendtartás jó példa a jó szándékok eltökélt semmibevételére. Az EU-politikusok vasárnap szabad világkereskedelemről beszélnek, de hétköznap az ellentétét gyakorolják. Az Atlanti-óceán túlpartján ugyanazzal érvelnek a kohászok mellett, mint az ittenin a parasztok érdekében. Természetesen mindkét esetben kliensvircsaftról van szó. Ha a konjunktúra romlik, a protekcionizmus járvánnyá válik.
