Szegény szegények

Politikai feltételekhez kötött új segélyezési irányelveket fogadott el a múlt héten a Mexikóban megtartott nemzetközi ENSZ-konferencia: 58 állam- és kormányfő egyetértett abban, hogy a gazdag országoknak kötelességük több fejlesztési segélyt nyújtani a szegényeknek és megnyitniuk áruik előtt a piacokat. A szegény országok pedig kötelezettséget vállaltak arra, hogy jól sáfárkodnak majd a pénzzel: javítják a kormányzati munka hatékonyságát, küzdenek a korrupció ellen, és biztosítják, hogy a segélyek mérhető eredménnyel járjanak. George Bush amerikai elnök őszinteségi rohamában ki is jelentette: "A nagyobb segítséget politikai, jogi és gazdasági reformok megvalósításához kell kötnünk." A megújítandó segélypolitika konkrét céljai közé tartozik az AIDS leküzdése, az alapfokú iskolai oktatás általánossá tétele és annak elérése, hogy a jelenlegi 1,2 milliárd ember helyett 2015-ben már "csak" 600 millió legyen azok száma, akiknek napi egy dollárnál kevesebb jut a megélhetésre.

Politikai feltételek támasztása nem új és nem is indokolatlan - csak az a kérdés, mennyire keresztülvihető. Ráadásul eleve illuzórikus volt már az ENSZ-közgyűlés 1969-ben kifejezésre juttatott óhaja is, hogy a tagállamok hazai össztermékük 0,7 százalékát fordítsák segélyezésre.

Jelenleg erre a célra mintegy 50 milliárd dollár jut, amit Kofi Annan főtitkár 2010-ig meg szeretne duplázni. A legnagyobb adakozó Japán évi 13 milliárd dollárral, de többre nem hajlandó. Az Európai Unió a GDP-arányos 0,33 százalékos részét 2006-ra 0,39 százalékra növeli, ami hétmilliárd dollárnyi pluszt jelent. A legnagyobb meglepetést Bush elnök keltette, amikor bejelentette, hogy az USA GDP-je évi 0,1 százalékos, 10 milliárd dolláros adakozását 2003-06 között összesen további 10 milliárddal fejeli meg. Mindez azonban messze elmarad az eleve kevés 0,7 százaléktól, de az Annan elvárta plusz 50 milliárdtól is. A segéllyel a szegény országok nem lesznek kevésbé szegények. (SzH)