Külföldi lapszemle

Handelsblatt



Didier Reynders belga pénzügyminiszter már régen bajkeverőnek látszik. De most, ha ezzel a magatartással az Európai Központi Bank tekintélyének árt, az már nem a belga kormány ügye, hanem az egész eurórégióé. Most EU-szövetségeseit próbálja zsarolni: ha nem belga vagy luxemburgi jelöltet választanak a bank igazgatóságába, megakadályozzák Duisenberg bankelnök utódaként a francia jegybankelnök korábban megegyezéssel tervezett megválasztását. Ezt nem lehet provinciális hiúságként figyelmen kívül hagyni, mert az igazgatósági tagok választásánál a kis Belgiumnak annyi szavazata van, mint a nagy Németországnak. Duisenberg nehezen kialkudott utódlása ezzel ismét nyitottá vált. A kisstílű vitával az euróövezet nevetségessé teszi magát a világ közvéleményének szemében. A baj gyökere azonban az 1998. május 2-i csúcsértekezletnek az a határozata, amelyben a francia elnök követelésére kikényszerítették Duisenberg idő előtti lemondását a francia Trichet javára. Félni kell, hogy a franciák rossz példát mutattak a jövő számára. Heves vita várható jövő tavasszal, amikor az utódlásról döntenek.



International Herald Tribune



Szinte senki sem támogatja azt az erkölcstelen ötletet, hogy DNS-t másoljanak gyermek létrehozása céljából. De néhány emberi sejt előállítása az Alzheimer-kór, a rák vagy más súlyos betegség gyógyítására bizonyára más kategóriába tartozik. George W. Bush elnök azonban az erkölcstelen szándékokkal együtt az orvosi alkalmazás lehetőségét is elutasította, amikor támogatta Sam Brownback szenátor javaslatát, amely tízévi elzárást és 1 millió dollár pénzbüntetést írna elő bármely célú emberisejt-klónozásért. Lehet, hogy az elnök csak az abortusz heves ellenzői körében gyűjt muníciót a demokraták ellen a novemberi választások előtti kampányhoz. De még ha igaz is ez a cinikus magyarázat, Bush a tudományra mért ütést.



Financial Times



A legutóbbi héten a részvényárak mozgását nem az olaj vagy az izraeli-palesztin konfliktus irányította, hanem a bizalom elvesztése. Az IBM ellen az értékpapír-felügyelet vizsgálatot indított, de kedvezőtlen hírek jelentek meg más amerikai nagyvállalatoknál is, és hasonló szelek fújnak az Egyesült Államokon kívül is. Pedig a bizalom a legértékesebb áru, amely lehetővé teszi a kockázatok és az információk megosztását. Ez különösen fontos olyan piacokon, ahol nagy a kockázat és a bizonytalanság, mint a részvények esetében. A legaggasztóbb az, hogy a vállalatok mérlegbeszámolóit nem tekintik megbízhatónak. Bizonyítható, hogy az amerikai profitokat rendszeresen túl nagynak jelentették. Túl sok vezető tisztviselő állította, hogy érdekeik azonossá válnak a nagy részvényvásárlási jutalomopciók révén, amelyeket a részvényesek rovására szavaztak meg maguknak. A függetlennek hitt tanácsadók inkább munkaadóik, mint ügyfeleik érdekeinek megfelelő tanácsokat adtak.