Külföldi lapszemle

Financial Times

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mechanizmusa nem szüntette meg a kormányoknak azt a hajlandóságát, hogy a vitákat olyan ütésekkel folytassák, amelyek sebeket okoznak. A WTO nem tiltja a megtorlást, de csak végső esetben engedi meg, akkor, ha a kormányok nem tesznek eleget az ellenük hozott döntésnek. Egyes nagy tagállamok azonban már a WTO döntése előtt is jogosnak tartják alkalmazását. Márpedig a megtorlásnak akkor sincs sok értelme, ha a szabályokat pontosan betartják. Gazdasági kárt okoz és megzavarja a kereskedelem áramlását. Eredményessége kétséges. A nehézség azonban az, hogy nincs más módszer, amellyel szuverén hatalmakat felelősségre lehetne vonni. Nehezen lehet a sérelmet okozó kormányt rákényszeríteni, hogy vámengedménnyel kárpótolja kárt szenvedett partnerét. Ugyanez vonatkozik a pénzbeli kárpótlásról, amely ráadásul kedvezőtlen a szegény országok számára. A gyakorlatban a nagy országok, elsősorban az USA és az EU sérelmes magatartása és megtorlása okoz problémát. Sajnos Washington és Brüsszel gyakran elkeseredett WTO-vitába bonyolódik, építő iránymutatás helyett. Ez téves és felelőtlen.



Die Welt

Az ukrajnai parlamenti választásokon Viktor Juscsenko és A Mi Ukrajnánk nevű reformtömörülés 23 százalékkal a versengő pártok élére került. Ez nemcsak Ukrajna számára iszenzáció, mert ott eddig a fordulat óta mindig a kommunisták nyerték a parlamenti választásokat. A FÁK tagállamaiban tíz év óta nem fordult elő, hogy liberális gazdasági reformer, meggyőződéses demokrata és az európai integráció híve az ország reménysége legyen. A választások alatt voltak manipulációk, de általános vélemény alapján ezek nem befolyásolták az eredményt. Az orosz politikusoknak a szomszéd ország reformerei ellen irányuló zárótüze is eredménytelen maradt. A politikai rendszer olyan, hogy nem biztos, a relatív győztes lesz a miniszterelnök. De hosszú távon az a fontos, hogy Juscsenko jó starthelyet szerzett a 2004-es elnökválasztásra, amikor Kucsma már nem indulhat újra.



The Wall Street Journal Europe

A hongkongi telefontársaság, a PCCW leányvállalatának és az amerikai Online-Time Warnernek az egyesülését a csúcstechnikai részvények áresése időszerűtlenné tette. De a két anyavállalat adósságszolgálatának továbbra is eleget kell tenni a hagyományos részlegek jövedelméből. A probléma ráirányítja a figyelmet arra az elméleti közgazdasági kérdésre, hogy a részvény, vagy a kötvény az előnyösebb finanszírozási mód. A híres Miller-Modigliani-tétel (1958) szerint a tökéletes piac miatt a kettő egyforma. Azóta sokan bizonyították, hogy nem így van, például az adók a hitelt teszik előnyösebbé. Ezenkívül a részvényesek maguk is a bizalom jelét látják az adósságban. A kizárólag részvénnyel finanszírozott vállalat vezetői nem érdekeltek annyira minden értéknövelő forrás kihasználásában, a szükséges erőfeszítések fokozott nehézségei miatt. A részvényopciónál is jobb ösztönző a kamatfizetés elmaradhatatlansága. De az elbocsátásokat ellenző politikai befolyásolással szemben is jó érv a tartozásra való hivatkozás.