Szabad a vásár

Talán még akadnak, akik emlékeznek arra, hogy a bajor bankok körül nem is olyan régen komoly botrány tört ki. A fogyasztóvédők ugyanis bepereltek több pénzintézetet, elsősorban az ügyfelekre nézve kedvezőtlen hitelelszámolás miatt.

Nálunk azonban ilyen eseményre a közeljövőben semmiképpen sem kerülhet sor.

Persze nem a hitelek, a kamatok, a bankok, az ügyfelek és a csavaros ügyletek hiányoznak. Az érdekvédelem területén akad még, ami hibádzik. Ettől aligha független, hogy a magyarországi bankok néhány területen képesek fittyet hányni az infláció csökkenésére, a kamatok lemorzsolódására. A fogyasztási kölcsönöknél februárban bekövetkezett kamatemelkedés egyébként ennek csak az egyik - bár nem elhanyagolható - jelensége.

Az itteni bankok mintha valami egészen sajátos pénzpiacon tevékenykednének. A már folyósított hitelek terhét ugyanis igencsak serényen emelték akkor, amikor a pénzromlás üteme nőtt. Az indoklás az idő tájt a pénzpiaci folyamatok módosulása volt. Most viszont, amikor az ellenkező előjelű változás következett be, a pénzpiacok valahogy sokkal kevésbé befolyásolják a régebbi kölcsönök kondícióit.

A hitelek konvertálhatóságát (az ügyfél a csekélyebb kamatot kínáló bankhoz mehet át) ugyan szóban már megteremtették, de ahhoz, hogy ez valóban működjön is, az eddiginél sokkal zökkenőmentesebb ügyintézésre lenne szükség. A kölcsöncserére ráadásul csak az ingatlanhitelek esetében kerülhet sor. A már említett fogyasztási kölcsönöknél tehát szabad a vásár. A bankok azt vallják: ha ilyen áron is viszik, felesleges lenne kisebb haszonnal is beérni.

A hitelintézetek a multinacionális cégekhez hasonlóan nem kedvelik, ha versenyre kényszerülnek. Az ő szempontjaik érthetőek, jó lenne viszont, ha legalább időnként más szempontok is érvényesülhetnének.

B. Varga Judit