A nem csak 150 forintos kérdés
Nem csillapodik a vita a Matáv internetezőket érintő kedvezményeinek tervezett megszüntetéséről. A távközlési cég ellenében a pórul járó előfizetők mellé felsorakoztak a következő kormányzat várhatóan érintett tisztségviselői. Hogy milyen minőségben teszik ezt, s konkrétan mit szeretnének, az nem derül ki nyilatkozataikból. Interregnum van, a Matáv jól időzített.
Szó esik tárgyalási kezdeményezésről, petícióról és a Matáv felelősségvállalásairól. Ezek népszerűséget növelő vállalások, de hatékonyságuk megkérdőjelezhető. Az ügynek sokkal fontosabb kérdéseket kellene a felszínre hoznia. A Matáv lépése ugyanis azt bizonyítja, hogy a liberalizált magyar piacon nem a szolgáltatók közötti versenyben dőlnek el az árak. Miért nem tud az előfizető a "gonosz" Matáv helyett a megszerzéséért öldöklő küzdelmet vívó többi társaság közül választani?
Ma a kormányzat mondja meg a Matávnak, hogy legfeljebb mennyit kérhet az internetért. Az sem az érintett felek közötti tárgyaláson, hanem a minisztériumban dől el, hogy ebből mennyit kell átadnia az internetszolgáltatónak. A társaság a telefonvonalait olyan feltételekkel adja bérbe, hogy egyik versenytárs sem lát benne üzletet. Inkább azt kellene vitatni, hogy elérte-e célját a liberalizációs törvény?
Az új kormány informatikai miniszterének el kellene döntenie, hogy hatósági vagy kereskedelmi alapon akarja működtetni az egyre fontosabb internetpiacot. Ha a Matáv viszszaállamosítását nem tervezi, akkor az utóbbi irányába kellene lépnie. Az internetezők számának növelése érdekében - minden más szólam ellenére - a hatóságilag letört árak helyett célszerűbb lenne olyan szabályozást alkotni, amely a valóságban is beindítja a piaci versenyt.
