Metternich kontra Monnet

Látszólag a nagy kérdések mezsgyéjére szorul, valójában azonban a lényeget érinti az a múlt heti, az uniós konvent munkája közepette belobbant vita, hogy ki képviselje Európát a külügyekben. Felléphet-e bárki is Mr. Európaként a nemzetközi fórumokon, s ha igen, akkor a bizottság vagy a tagállamok kormányainak képviseletében?

Azt, hogy valós dilemmáról van szó, az is mutatja: a jelenlegi helyzet sem egyértelmÛ. Pillanatnyilag ketten is ellátják a külpolitikai biztos tisztét, a spanyol Javier Solana és a brit Chris Patten. ElÕbbi a kormányok képviseletében bizonyos mértékig már most is betölti azt a funkciót, amit elsÕsorban a britek szánnának a jövÕ EU-külügyminiszterének. Utóbbi a bizottság, részérÕl elsÕsorban a közösségi segélypolitika kidolgozásában és összehangolásában illetékes - szerepét viszont fÕként a németek tartják alkalmasnak arra, hogy az integrált uniós külügyi szándékok megszólaltatója legyen. A konvent tagjainak a többsége egyetért Peter Glotz, a német kabinet képviselÕje megközelítésével, aki szerint egyetlen biztosnak kellene kettÕs mandátummal rendelkeznie. Miközben feladatköreivel együtt fokozatosan integrálódna a bizottságba, egyidejÛleg bírná a kormányfÕk bizalmát is. Peter Hain brit Európa-ügyi miniszter szerint viszont a külügyi biztosnak továbbra is a tagállamok ellenÕrzése alatt kell maradnia, másként a közös kül- és biztonságpolitika nem mÛködik.

A vita hátterében nem nehéz felismerni az alapkérdést, hogy egy megerÕsített bizottságnak kell vezetnie Európát, s a tagállamok továbbra is széles jogkörökkel rendelkezzenek. Elmar Brok, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke szerint a britek, valamint a franciák és a spanyolok egy új Metternich mellett kardoskodnak, míg a többiek kitartanak Jean Monnet mellett. Metternich azonban kudarcot vallott, s éppen azért, mert nem volt legitim felhatalmazása, emlékeztet Brok. (LG)