Csökkenő állami elvonás? Ügyes!

Ráadásul azt is csak ügyes módszertani trükkel sikerül elérni. Kiderült: a bruttó bér 2 százalékának megfelelő nyugdíjjárulékot a kormány jövőre áttereli a magánpénztárakba, vagyis ennyivel csökkenti az "állami" elvonás mértékét. Sajnos a munkavállalók ténylegesen ezt nem érzik meg, számukra ugyanúgy jelentkezik a befizetési kötelezettség. Az intézkedéssel mintegy 84 milliárd forintnyi járulék landol a költségvetés helyett a magánnyugdíjpénztárakban, ami a jövő évi GDP közel fél százalékát jelenti.

Nem véletlen egyébként, hogy az elszaladó költségvetési deficitre a kormány a jövedelemcentralizáció csökkentésének lassításával válaszol: itt mutatkozott ugyanis a legkisebb politikai ellenállás. Ráadásul a lépéssel ismét elérhető közelségbe került az államháztartás hiányának jövő évre tervezett 4,5 százalékos mértéke. Arra ugyanis ne számítson senki, hogy az adóbevételek növekményére utaló érvek jövőre enyhítenék a fiskális szigort. A lépés arra ad esélyt, hogy a két hónapja született, középtávra szóló makrogazdasági irányelvek tarthatók legyenek - csupán az állami szerepvállalás mértéke lesz nagyobb a tervezettnél.

A "hozzávetőleges" pontosság nemcsak a makromutatókat jellemzi, de az adózót jobban érdeklő részletekre is vonatkozik. Úgy tűnik, a Pénzügyminisztériumot is megzavarta az időhiány, amely a személyi jövedelemadó-javaslat véglegesítésekor keletkezett. Minden bizonnyal a kormányoldalon belüli politikai ellentétek feloldásának elhúzódása okozta, hogy egypár baki is benne maradhatott a képviselők elé terjesztett adókoncepcióban. A leglátványosabb az, hogy hol 20,5 százalékos átlagos szja-terhelésről, hol pedig 20 alattiról szól a pénzügyi tárcánál készült dokumentum - ráadásul egymást követő oldalakon! Az eltérés úgy 80 milliárd forintnyi pluszbevétel az államkasszának.

Ráadásul az ügyesen megfogalmazott "20 százalék alatti" még nem 19, márpedig a szocialista frakció a minap még arról adott ki közleményt, hogy nem enged a 19-ből. A kormány vasárnap már 19,8 százalékkal rukkolt a nagy nyilvánosság elé. A helyzetet tovább színesíti, hogy két héttel korábban még a pénzügyminiszter is arról írt: 3 százalékponttal kell csökkenteni a 21 százalék körüli adóterhelést.

De nem csak a hatástanulmányok bizonytalansága miatt állítható: az szja-törvény koncepciója rossz csillagzat alatt született. Visszatérő probléma, hogy úgy kell a pénzügyi tárcának összeállítania a következő évi adókoncepciót, hogy annak alapfeltételeit még nem ismeri. Nem tudja, mennyi lesz a minimálbér januártól, hiszen a bértárgyalások nem fejeződtek be. Éppen ezért az átlagkereset jövő évi összegét is csak pontatlanul becsülheti. Mindazonáltal a pontatlanság nem intézhető el a civakodó politikusokra és a szakszervezetekre mutogatással.

Minimálbérként például az idei, 50 ezer forintot jelöli meg a beterjesztett adókoncepció, ám az elmúlt évek gyakorlatából az következne, hogy a legkisebb éves kereset az alsó adósávot teljesen kitöltse. Ehhez pedig az 54 ezer forintos minimálbér illene - megjegyzem, ezt talán a szakszervezeti oldal is támogatná. Arról már nem is beszélve, hogy az átlagbér 7 százalékos emelését feltételező prognózis miatt is ez lenne elegáns. A kormány bértárgyaláson elhangzott ajánlata csak 51 500 forint.

Tudom: ahány ház, annyi szokás, mindenesetre a József nádor téren célszerű lenne a kormány elképzeléséhez igazodni - a minimálbér várható alakulásában mindenképpen. Ha a jelen formájában szentesíti a Ház a javaslatot, azzal is meg kell barátkozni, hogy az alkalmazotti adójóváírást többé nem a minimálbér kétszereséig lehet maximális összegben igénybe venni.

Hogy jobb-e és jó-e a következő évi adótábla, döntse el ki-ki maga. Azon sem érdemes rágódni, hogy politikai kompromisszum eredményeként, az SZDSZ nyomására szerepelnek-e a 2004-re szóló adókul-csok a jövő évre érvényes törvényben. Esetleg politikai, kommunikációs szempontokból szükséges a jövő felmutatása - különösen az önkormányzati választások előtt -, a vártnál kisebb mértékű csökkentés okozta csalódás ellensúlyozására.