Mindenki a maga portáján!

Amikor július közepén a kormány és a jegybank megállapodott az ország középtávú gazdasági programjáról, a külső szemlélőt elégedettséggel tölthette el, hogy a választások utáni ellentéteken felülemelkedett a racionalitás. Jól értesültek persze már akkor tudni vélték, hogy a feszültségek fennmaradtak, ám ezek - nagyon helyesen - a színfalak mögé szorultak. A piacok bizalmát erősítette az a gesztus is, hogy a parlament költségvetési bizottsága tegnap egyhangúlag hagyta jóvá Kádár Béla jelölését az MNB monetáris tanácsába. A jelenlegi ellenzékhez kötődő szakember meghallgatásán maga is elismerően szólt a jegybank és a kabinet közötti megállapodásról.

Ezért hatott némi meglepetésként, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök tegnap egy rangos konferencián ismét bírálta a szerinte magas reálkamatokat és a forint túlzott megerősítését, amely megfojtja az exportot és a növekedést. Az, hogy a jelenlegi kamatszint magas-e vagy alacsony, nem egyértelmű kérdés. Ha az infláció és a gazdasági növekedés alacsony szintjét nézzük, akkor a jelenlegi 5 százalék körüli reálkamat akár magasnak is nevezhető. Ha figyelembe vesszük az infláció csökkenésében szerepet játszó egyszeri hatásokat, a külső és a belső egyensúly romlását, akkor viszont indokoltnak tartható a szigor.

A kormányfő logikája persze érthető: a kamatok csökkentése - az általa is említett hatásokon túl - jelentős megtakarítást hozna a költségvetésnek, amelynek bevételeit még az infláció esetleges újbóli gyorsulása is növelhetné. (A pénzromlás ebbéli jótékony hatásával korábban Járai Zsigmond és Bokros Lajos is élt pénzügyminiszterként.) Ennek ellenére kockázatos terepre téved a miniszterelnök, ha a gazdaság problémáinak megoldását a jegybanktól várja. Jobb lenne, ha mindenki a saját dolgát tenné a közösen kitűzött célok eléréséhez.